12.03.03

Szeretlek mióta engedted hogy meglássam a lelkedet

Azóta ha nem engedsz közel magadhoz, szenvedek

Ne zavarj el , ne bánts engem szépen kérlek

Nélküled magányos vagyok , értelmetlen az élet

Miért attól félsz aki bármit megtenne érted ?

Miért nem bízol abban aki az életét adná ha kéred?

Engedj közel hogy megismerhesselek jobban téged

És meglátod társat találsz bennem és új létet

09.08.26

Hány ember fordult hozzád hogy könnyítsd meg életét,
De amikor fáj az élet, minden barát elfordítja fejét.
Amikor adsz, kialakul közöttetek nagyon sok barátság,
De amikor nincs semmid, szíved a magány szele járja át.
Mit adjak atyám, hogy szeressenek vagy tiszteljenek ?
A szívem, a lelkem  nem kell, az emberek lelke beteg.
Csak az kell ami szép, bőséget hoz és szerencsés,
Szeretet csak addig kell, míg az egó birtokolni kész.
Mindent eldobunk ami már nem hoz profitot, hasznot,
Tárgy vagy ember, gyilkolunk , felégetve minden sarkot.
De ha nekünk fáj az élet, nagyon tudunk szenvedni,
De adni képtelenek vagyunk vagy mélyen szeretni.
Képtelenek vagyunk kommunikálni, megbeszélni dolgokat,
Csak bántjuk a másik embert, akit már a sírás fojtogat.
Nem beszélünk meg semmit, mert kiderülne hogy tévedünk,
Nem játszhatnánk  mártirt, nem nyalogathatnánk sebünk,
De ne feledd: mindenkit becsaphatsz, még önmagad is
De Isten pontosan látja mi az igaz és mi a hamis.

09.05.05

Szeretnék mégegyszer őszintén, tisztán szeretni,
Hinni a jóban a szépben és hogy szeretnek..élvezni
De jajj itt a Földön az egész csak egy álom
Hazugság, gyűlölet, színjáték lenne csak a világon ?
Levenném az álarcod, de nincs mögötte semmi
A hidegség lelkembe mar, Atyám, engedj hazamenni
Szeretnék mégegyszer mélyen szeretve lenni
Megfogni valaki kezeit és szemeibe nézve elveszni
Életeken át a vágyak, ösztönök erős börtönében
Gázolok haldokló lelkek könnyeinek keserű tengerében
Lerombolnám falaidat, de nincs már mögötte semmi
Az üresség megdermeszt, Atyám, engedj hazamenni
Hittem a jóban a szépben, a szeretet erejében,
Mint egy ártatlan gyermek a tündérmesékben
Szerettem volna mindenkit boldognak látni, megölelni
De a világ beteg, haldoklik, már nem tudunk szeretni
Sírás szorongatja torkom, már nincs miért maradni
Földre omlok, elbuktam, Atyám, engedj hazamenni

09.04.19

Szeretnék még egyszer mélyen szeretni,
Szeretnék újra a szavakban, tettekben hinni,
Szeretném érezni a szavak tisztaságát,
Hogy nem játék, hazugság, színlelés szövi át,
Ha a szavaknak, tetteknek tisztasága volna,
Szívből és nem az egóból indulna útra
Szeretnék még egyszer mélyen szeretni
De a szavak üresek, az egó nem tud érezni
Üres szavak, számító tettek,hideg érzelmek
Vágytól, egótól duzzadó hamis szerelmek,
Ha a szavak, tettek tiszták lennének,
Talán nem lenne többé értelme a beszédnek
Szeretnék még egyszer mélyen szeretni
Csendben fogva a kezed a szemeidben elveszni
De már késő, úgy érzem és nagyon félek,
Erős vár az egód, de hová lett a lélek
Szavaim egyre ritkábban jutnak el hozzád
A lelked a vár mögött nem hall és nem lát
Az egó erődje mellyel körülvetted magad
Belül keseregsz, kívül az egód fojtogat,
Engedd hogy a lelked megmutassa igazi arcát
Az egód vívja máshol értelmetlen harcát
Engedd hogy a szavaim megérintsenek téged,
A lelkünk összeérjen, mutasd meg fényed
Szeretnék még egyszer mélyen szeretni
Lelkedet a lelkemhez simulva csendben érezni

09.04.05

Melyik  fontosabb szeretet vagy szerelem,
Az első tudatos munka, a második kegyelem,
Ha szerelmes vagy semmit nem kell tenned,
Csak hagyni hogy sodorja az ösztön a lelked,
De minden dolog itt a földi világban véges
A szerelem elmúlik és néha az ébredés rémes
A vágy hajszol hogy keresd a szerelmet
Eldobva a tanulást, vállalva a gyötrelmet
Az érzés ami fontos nem az ember számodra
Ha számítana, nem dobnád el újra és újra
Így múlik el hiábavalóan és gyorsan az életed
Menekülve a tanulás elől, keresve a szerelmet
A szeretet tudatos önmagadra, másokra figyelés
Hiszen a munka oly sok és az idő olyan kevés
Nagyon könnyű találni bárkiben hibákat, vétket
Magadat okolva bűntudat,ha mást ő lesz a sértett
Támadunk, védekezünk, az egó lassan kialakul
Béke helyett így a lelkedben viharok sora dúl
Ha védekezel, bezárod magad falak, bástyák mögé
Hagyod hogy az egód emelkedjen ,a tudatosság fölé
Keresed a szerelmet , keresed a hamis fényt
Mindent mi eltompít és adhat újabb reményt
De ha nem leszel tudatos , elveszik a lelked
Védekezel, az egód erős lesz és mindened szenved
Ne keresd a mámort okozó kábítószeres dolgokat
Csak éld a jelent, fogadd a bajokat, gondokat
A tanulást bármilyen nehéz, tervszerűen kapod
Alázattal és hittel, túl leszel rajta ha hagyod
Bízz önmagadban, szeresd Istent és az embereket
Ne hajszold az italt, a kábítószert a szerelmet
Ha eljön az idő ,rád fog találni a szerelem
A szeretet vezessen, ne a vágyaid tévesen
Az embert szeresd tudatosan, ne a szerelmet
Ne hajszolj álmokat , fogadj be minden percet
Elveszti értelmét, fontosságát a jövő, a múlt
Tudatosság ,kommunikáció ,alázat,egy lesz az út
Szeretet az út ami végre Istenhez visszavezet
De amíg nem változol, nem tanulsz semmit sem tehet 
Sértődés, harag, hiúság, ítélkezés, vágyak, félelem
Nem hallasz,látsz, érzékelsz nem mersz élni sem
Isten hívogat, nyújtja a kezét feléd szelíden
Türelmesen vár hogy az egó poklából elvigyen   
Kommunikáció, alázat, tudatosság szeretet
Végre meghallod Isten szavát és ez csak a kezdet....

09.03.28/2

Gyönyörűen formált ,mézédes,üres szavak
Keresik kutatják hogyan hassanak
Hogyan csaljanak ki érzelmeket
Együtérzést, elismerést , szeretetet
De a szépség mögött ott van az üresség
A semmit eltakarja a máz, a színes festék
Az igazi szeretet mögött nincs fényezés festés
Tettek vannak benne és csendes együttérzés
Gönyörűen formált , hazug szavak
Várják hogy végre valakire hassanak
A színes máz mögött vajon hol az ember
Aki szónokol de magát vállalni nem mer
Engedd ki a démonjaidat, elnyomott énedet
Attól leszel szép ha engeded hogy szeressenek
A tettek nélküli szép színes szavak ,
Neked gyógyír, de mást elpusztítanak

09.03.28/1

Beszélsz és nem érti senki szavaidat.
Rád sem néznek , nem hallják hangodat,
Van akit harag, hiúság, hatalomvágy vezet
Fáj a magány, néha fáj hogy létezek.
Érzelmek , tettek nélkül mit ér az élet
Hideg mosoly, üres szavak, úgy félek
Mivé lett az ember, vágyak irányította gép,
Eldobva minden emberit, megtagadva istenét,
De valahol mélyen legbelül a falaidon túl,
Fájdalmom ,szomorúság, mély érzelmek vihara dúl
Félsz hogyha egy nap lebontod a falaidat
Meglátják a valódat, a könnyező arcodat
Kívül, harag, gyűlölet, félelem, hiúság
Belül, magány, keserűség, fájdalom, szomorúság
Ez hát az erősnek tűnő ,egó vezette ember,
Ki falakkal védekezik, vállalni önmagát nem mer ?
Ítélkezés, hazugság, eljátszott érzelmek,
Üres szavak, birtoklás, eldobott szerelmek
Nyisd meg a szíved végre, rombold le a falaidat
Hogy a beáramoló fény, megvilágítsa arcodat
Hogy az ember átvegye végre a méltó helyét
Az egód pedig elveszítse pusztító erejét 

09.03.27

Annyira mohón vágysz a szeretetre
Az ébredés mégis oly magányos reggelente
A lelked szenved, egyre lejjebb adja
A vágyaid mégis elszállnak újra és újra
A lelked bezárod félsz a csalódástól,
Pár hazug szó, hízelgés és szinte fázol
Hogy ne lássák a magányod te is játszol
Egyre távolabb kerülve a boldogságtól
Ne engedd hogy vezessenek a vágyaid,
Hogy a jövőbe kergessenek az álmaid
A jelent éld meg annak minden pillanatát,
Múltat a fájdalom, jövőt a vágyak szövik át,
Csak a jelen hozhat új reményt , boldogságot,
Egy szebb egy jobb és teljesebb világot
A vágyaiddal bevonzod azokat az embereket
Akik csalódást okoznak, fájdalmas perceket
Engedd hogy a jelened irányítson mától
Hogy boldog lehess a tiszta valóságtól
Hagyd végre hogy az égiek vezessenek
Számodra egy boldogabb életet teremtsenek
Ehhez mától csak annyit kell tenned
Hogy a jelenben élsz és megnyitod a lelked