FrissítésSúgó

ruphor	2007.10.07. 11:31 -
	Ha van valami tanulságos történet amit megosztanátok másokkal akkor írjatok ide.

[12-1]

Gombkotozso

Előzmény | 2012.07.12. 20:32 - #12

Sziasztok! 1 hete jöttem haza a gyermekeimmel egy természetvédelmi táborból, s ott hallottam egy történetet. Volt egy fiatal doktornő akinek kiderült , hogy nyirokmirigy rákja van. A tábortársam gyermekével volt egyidős a gyermeke 6 évesek voltak a gyermekek , az iskolaválasztás miatt messzire kerültek egymástól. Nem hallott a doktornőről semmit. Az ismerősöm gyermeke ballagott a gimiből és összefutottak a ballagáson a doktornővel: Annyira megörült neki ennyi év után boldogan ölelte át: s a kérdésre hogy , hogy van a szép egészséges hölgy azt felelte : lehető legjobban, meggyógyultam . Mindent elkövettem léböjtkúrát csináltam , megettem mindent ami segített  és nem ettem meg semmit ami árt.  A legfontosabb mégis a hitem volt hittem a gyógyulásomban , kértem a gyógyulásomat! Ha egy kicsit is jobban voltam csak arra gondoltam egészséges vagyok . Mikor lábra tudtam állni imádkoztam ..... és meggyógyultam.  :) Zsó

tundertimi

Előzmény | 2010.03.25. 13:16 - #11

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.) Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok-sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmespár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, mért nem lohol? Mért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, mért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér... Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, mért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló mért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, eloldalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, Elárulja kósza nesz Itt kóvályog, itt ténfereg. . .. Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg mért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, mért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet...!

tundertimi

Előzmény | 2010.03.05. 12:57 - #10

Önéletrajz öt rövid fejezetben I. Megyek az utcán. Ott egy mély gödör a járdán. Nem látom meg, beleesem. Elvesztem, nincs segítség. Nem az én hibám! Hosszú időbe telik, mire kimászom. II. Megyek az utcán. Még mindig ott a gödör a járdán. Úgy teszek, mintha nem látnám. Most is beleesem. Nem akarom elhinni, hogy már megint benne vagyok. Nem az én hibám! Most is hosszú időbe telik, mire kimászom. III. Megyek az utcán. Ott az ismerős gödör a járdán. Látom, de azért beleesem. Már megszokásból. De már tudom, mi történik. Tudom, hogy az én hibám. Gyorsan kimászom. IV. Megyek az utcán. Ott a gödör a járdán. Kikerülöm. V. Egy másik utcán sétálok.

tundertimi

Előzmény | 2010.03.04. 17:46 - #9

az alábbi állatmese nem rólam szól, de nekem is...és szeretném megosztni, mert sokszor hasznos lehet, és itt megtalálja az, akinek szüksége van rá: "A paraszt és a szamár    Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!     Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj  egyet feljebb. "

tundertimi

Előzmény | 2010.03.03. 10:23 - #8

a depis téma után ideális, rossz kedv-űző: http://www.youtube.com/watch?v=jedd2FiZTqM   "A Bódhiszattva kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy 'Megvilágosodott Lény'  és olyan törekvőket takar, akik a jövőben Buddhává válnak. ....., akik minden érző lény üdvéjért világosodnak meg, és saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek. Az ilyen Bódhiszattva nem távozik a nirvána állapotába, hanem halála után a Tushita-mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a megvilágosodás állapotát. "..."Akkor nevezünk valakit Bódhiszattvának, ha minden bizonnyal Buddhává válik, amin olyan embert értünk, aki előszőr maga megvilágosodik és ezután másokat is a megvilágosodáshoz vezet."

tundertimi

Előzmény | 2010.02.23. 15:27 - #7

Ti szoktatok depisek lenni?   velem elég gyakran előfordul...mert szélsőséges vagyok, hol fél méterrel a föld felett eufóriában lebegek, hol a poklok bugyrait járom...talán épp ezért érint meg annyira ha látom, érzem,  hogy valaki bajban van...Sokszor megfeledkezem az alapvető szabályokról is, hogy segíteni, meg pláne tanácsot adni, akkor szabad ha kérik...és az András által ecsetelt "magamonnemtudok, hátsegítekmáson" módszer szerint ,a szívem szakad meg érte, és rögtön tenni akarok valamit...(lehet a vakot is átkísérem az úton, mielőtt megkérdezném, hogy valóban át akar-e menni...) Pedig tudom milyen... bárki lehet depis...az élet maga egy lüktetés, egyszer fenn egyszer lenn...néha elég ha tükörbe nézek ,vagy a kamaszodó gyerekeim feleselnek vissza, és vége a féktelen jókedvemnek...máskor sokkal komolyabb dolgok történnek és nem egyszerű kilábalni belőle...Nem könnyű feldolgozni ha elveszítünk valakit, vagy éppen munkahely nélkül maradunk...és ezt senki nem tudhatja hogyan éljük meg...aki mellettünk van úgysem tud tenni semmit...legfeljebb meghallgat, azt mondja, hogy jön majd jobb, hogy le kell bontani a viskót, hogy palotát építhess, hogy most a végtelen lehetőségek közül választhatsz, hogy az elhunyt hozzátartozó legalább nem szenved többé stb. stb...de érezni úgyis mi érezzük, fájni nekünk fáj...Nem segít a figyelem-elterelő bohóckodás, ha meg sajnál az csak rosszabb...talán ha együtt érez, és biztosít róla, hogy nem vagyunk egyedül, az kicsit jó, ha mellettünk van, és lesi tehet-e értünk valamit, igényeljük, és hagyjuk-e, hogy segítsen valamilyen formában... De csak az idő gyógyít...és jogunk van addig szomorkodni amíg jólesik... Előbb le kell menni a gödör aljáig, onnan lehet lendületet venni,elrugaszkodni és elkezdeni emelkedni...ott fordul át a jang-a jinbe... Amikor én depis vagyok, depis zenét hallgatok, kilométereket futok, közben hagyom, hogy a könnyeim csorogjanak, nem látja senki, végigzokogom kedvenc regényemet, a " A Szerelemről és más démonokról"című legszebb és legszomorúbb szerelmes regényt amit valaha olvastam: Gabriel Garcia Marquez-től   ,elmesélem valakinek (akad egy-egy izmos váll amin sírni lehet) mi a bajom; vagy magamba fojtom, de körbeleng egy világvége hangulat, amit nem lehet nem észrevenni...aztán az első kérdésnél "van-e valami gond" kirobban belőlem sűrű könnyhullatás közepette...és jó, hogy megoszthatom, és jó, hogy meghallgat valaki, és a sírás is mintha megtisztít, old... Valahogy ilyenkor megtalálnak a körbeküldött emilekben a nagy megható bölcseletek, vagy videók amiken komoly fogyatékkal született emberek mutatnak példát, hogy így is lehet (kéz nélkül zenélni, meg fél lábbal salsázni), vagy csak megszólít egy, az Angyalok által hozzám küldött valaki és felébreszt az önpusztító révületemből és abbahagyom a szakadék szélén billegést... Ilyenkor megszégyellem magam, és rájövök, hogy bármi bajom volt, semmiség... Eszembe jut az is , hogy mennyire nem mindegy milyen példát mutatok a gyerekeimnek...hogy nem azért vagyok itt, hogy lógassam az orrom... Aztán mikor végképp leteszek arról, hogy a Dunának menjek (mert nem is tudok úszni, meg ott a  2 gyerekem akiket fel kell nevelni, és még a Karmától is tartok, ugyanis van már elég a rovásomon),amikor megunom a dagonyázást, akkor elkezdem magam a saját hajamnál fogva kifele húzni a gödörből, elkezdek tudatosan valami vidámabb zenét hallgatni (kedvencem a Sun is shinning) , mélyeket lélegezni,és felemelni a fejemet, keresni körülöttem a szépet, a jót, ami felemeli a lelkem, (pl. döglött lónak fehér fogát stb)...Lehet belelépek egy két pocsolyába, vagy kutya aknába, de már észreveszem, hogy szivárvány van az égen, és a felhők közt beszűrődik a napsugár...és ettől kicsit jobb kedvem lesz...és már nem is tűnik annyira reménytelennek, kilátástalannak  az élet... És hálás vagyok, hogy nem vagyok egyedül, és fentről vigyáznak rám... Ha Ti szomorúak vagytok, mi segít ilyenkor?                 És mit tudtok tenni ha mellettetek szomorú valaki?

tundertimi

Előzmény | 2010.02.19. 15:32 - #6

biztos ismeritek, de még mindig aktuális:   A szeretet installálása. Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek? Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne, kérem, a folyamaton? Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra? Felhasználó: Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem? Ügyfélszolgálat: Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét? Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak? Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak? Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen. Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket? Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani? Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek. Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális? Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez. Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek? Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne. Felhasználó: Tehát most mit tegyek? Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0. Felhasználó: Rendben, kész. Ügyfélszolgálat: Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő. Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális? Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem? Felhasználó: De, csak szokatlan.

tundertimi

Előzmény | 2010.02.17. 09:44 - #5

Engedjétek meg, egy újabb saját történetet a kommunikáció fontosságáról:      Néhány éve új munkahelyre kerültem, ahol volt egy idősebb kolléganő (aki nem volt férjnél) és szerencsétlen félreértés miatt nagyon ellenségesen viszonyult hozzám. Azt remélte, hogy segítséget kap az ajánlatadáshoz (ami rengeteg mennyiség  számítást jelentett, nagyon hálátlan és monoton meló), közben a főnökék jobb keze lettem, irodavezető-asszisztens, és lefoglalt a sok adminisztráció.Különben is, bármit kérdeztem tőle a tapasztalt kollégától ( pedig szívesen tanultam volna tőle), elintézte egy másik kérdéssel: mérnök vagy, nem?; kérdésre kérdéssel felelt, ha mosolyogtam azt találgatta miért nevetek rajta, ha megkínáltam mandarinnal, később én dobtam ki az összeaszalódott gyümölcsöt az asztaláról, mert nem ette meg. Én nem politizáltam, nem cigiztem, neki nem voltak gyerekei, gyakorlatilag nem sok közös témánk akadt, és bármivel próbáltam közeledni falakba ütköztem, visszapattantam.Pedig mikor kiderült, hogy Vass Albertet olvas, könyvet hoztam neki, de megbeszélni már nem tudtuk, a kedvenc zenéjét is hoztam...hiába... Nagyon zavart, mert 6 éven keresztül össze voltunk zárva egy légtérbe, úgy, hogy a reggeli szia-szia és a délutánin kívül, néha egészséget kívántunk egymásnak, ha valamelyikünk tüsszentett. Ezen kívül időnként kioktatott mint egy taknyost, ami őszintén szólva felnőtt nő létemre nekem sem esett jól. Én meg a magam módján (erre nem is vagyok büszke) megtoroltam mindezt úgy, hogy amikor egyszer a fénymásolóban felejtett valami propaganda anyagot, miután használtam a másolót, szépen visszatettem , ahogy találtam( nehogy ezért is rám szóljon), pedig diszkréten félre lehetett volna tenni, ne kerüljön a főnök kezébe. Nem történt semmi, de én rosszul éreztem magam az eset után, nem is igaz, hogy édes a bosszú... Én sem szeretem ha igazságtalanul bántanak, úgyhogy páncélba burkolóztam, én nem bántottam, de a felém küldött negatív energia bumerángként pattant vissza rá. Kezdett az irodában az amúgy is fagyos légkör puskaporossá válni. Már nem tudtam mit tegyek, ilyenkor végső kétségbeesésemben eszembe jut imádkozni. Aztán egy éjszaka azt álmodtam, hogy beszélgetünk, megbeszéljük a kettőnk konfliktusát. Teljesen az álom hatása alatt ébredtem, fel voltam dobva, milyen jó, megoldódott. De a valóságban nem változott semmi. Aztán visszatértek ezek az álmok, többször is, mire leesett  a tantusz, hogy ezt kell tennem, nem elég álmodozni róla. Rövidesen  adódott is egy alkalom, remegett  a hangom de még a gatyám is, de megkérdeztem mivel bántottam meg, miért haragszik rám? Ő azt mondta úgy hiszi én haragszom rá. Na mikor ezt így jól megbeszéltük, ha hiszitek-ha nem egymás nyakába borultunk, és ebben az ölelésben volt valami felemelő, megható, én akkor ott szeretetet éreztem,könnybe is lábadt a szemem és megszabadultam egy mázsa sérelemtől és tüskétől, és rossz érzéstől, ami buta félreértésből született... Természetesen nem lettünk kebel barátnők, de úgy látszik erre kellett megtanítson, mert nemsokára, miután felépült a mellrákból elment másik munkahelyre szeretetet tanulni, tanítani...   Ezért fontos amit András nem győz hangsúlyozni, kommunikálni...meg kell tanulni kimondani amit szeretnénk, kérni, megköszönni, tisztázni ami nem egyértelmű...       (mert néma gyereknek az anyja sem érti  a szavát...) talán az sem mindegy mit mondunk, meg hogyan...sokszor elbeszélünk egymás mellett mintha nem egy nyelven beszélnénk, máskor tévesen találgatjuk mit akar mondani a másik... pedig annyira egyszerű megbeszélni...sőt megdicsérni ha bármi olyan van, nem kerül semmibe, és ugyanúgy visszatér mint a bumeráng...   Számomra másik tanulság az esetből, hogy segítséget kapunk, ha kérünk,  csak észre kell venni, mert nem mindig olyan formában érkezik, ahogy mi azt várjuk, és a megoldásért nekünk is  kell valamit...

tundertimi

Előzmény | 2010.02.15. 11:50 - #4

hahó van itt valaki? látom senki nem szeretne megosztani semmit a többiekkel...   pedig néha annyira jó együtt búsulni, vagy együtt örvendezni a másikkal... ma például az dobta fel a napom, hogy megtudtam két kolléganőm is kisbabát vár...hát nem csodálatos? én tényleg tudok örvendeni a más örömének is...  annak is, hogy friss ismerősöm nagy merészen, pékséget nyitott, és úgy néz ki jól fog menni, meg annak is, hogy a lányom már Vivaldit játszik a  csellón... Ti minek örvendeztek ma?

tundertimi

Előzmény | 2010.02.12. 09:11 - #3

tanítómese a vágyakról Nem mondhatom el senkinek, hát elmondom mindenkinek... Magánéletem romjain ülve, arra vágytam, hogy szeressenek, hogy szerethessek, hogy elfogadjanak, hogy érezzem szükség van rám...és minden amit kívántam tálcán jött elém: megismertem egy nálam 13 évvel idősebb férfit, A Férfit. Jóképű volt, kedves, türelmes, okos, erős és gyöngéd és úgy szeretett ,kényeztetett mint még soha senki,beszélgetett velem, bármiről tudtunk  beszélgetni, pedig ő nem hitt az én angyalaimban, de beszélgettünk róla...naponta felhívott, úgyhogy mindig megkaptam a kis szeretet adagomat amire annyira szükségem volt... csak egy szépséghibája volt a kapcsolatnak...mindketten házasok voltunk...és ő nem is szeretett volna elválni...én meg nem tudtam... Egy idő után kezdett kényelmetlenné válni a dolog, féltettem, hogy bajba keveredik miattam, aggódtam, vívódtam magamban és végre kezdtem meghallani az Őrangyalom szavát mert a bűntudat, a lelkiismeret furdalás az mind-mind ilyen jelzés...Hét hónap kellett, hogy észrevegyem, tényleg eladtam a lelkem egy jó szóért, hiszen én nem csak néhány önfeledt órácskát akarok az élettől. Én, aki addig faltam a könyveket, nem tudtam egy betűt sem olvasni ez alatt az időszak alatt, nem figyeltem a gyerekeimre ahogy kellett volna, nem voltam önmagam, meg nem utolsó sorban rájöttem, hogy nem ez oldja meg a gondjaimat. Aztán egy, a "Tévutakról" szóló ezoterikus előadás után "megvilágosodtam"... a vágyaim csapdája volt ez az egész, közben a spirituális fejlődésem elakadt (talán egy kis karmát is szereztem magamnak)  úgyhogy kicsit vérző szívvel, de kimondtam, hogy ezt nem tudom így folytatni...(a lelketlen bestia!!!) miért mesélem el mindezt? talán valaki okulhat belőle...ami túl szép, hogy igaz legyen, az gyanús, és a gonosznak nem mindig van szarva meg patája...a vágyakon keresztül meg egész jól lehet mindenkit manipulálni... csak csínján a vágyakkal, mert nem mindegy milyen árat fizetünk érte...

csutkaroza

Előzmény | 2008.09.14. 17:44 - #2

Sziasztok! Én a mai napon regisztráltam erre az oldalra megam, és gyorsan le is töltöttem a meditációkat. Eddig még csak azt halgattam meg ami segített az angyalommal való találkozásban. Hát mit ne mondjak, félelmetes volt. Persze jó értelemben. Miután hívtam elkezdtem sírni, nem zokogni, csak hullotak a könnyeim, megmagyarázhatatlna furcsa érzés járta át a testemet. Kérdeztem is tőle, választ is kaptam, csak attól tartok, hogy a kérdésemre a választ valójában én adtam meg, mert azt a választ kaptam amit szeretnék, úgyhogy ezt nem nagyon tudom, hogy tényleg így van, vagy lesz, tehát érdemes küzdenem a célomért. Kérlek segítsetek ebben. Köszönöm: Csutkaróza

ruphor

Előzmény | 2007.10.07. 11:31 - #1

Ha van valami tanulságos történet amit megosztanátok másokkal akkor írjatok ide.

[12-1]