Sokat meditáltam az egyensúly megtalálásán. Bizonyos dolgokban nem lehet egyensúlyt találni. Ami karmikus ,kötelező tanulás, abban sem Igazából nagyon kevés ember az ,aki azért szeret ami vagy A legtöbb elvár tőled valamit, tudsz neki adni valamit, amire szüksége van. De vajon ez szeretet ? A legtöbb ember hogy szeressék,meg akar felelni másoknak. Ezáltal mindig álarcot hord, mindig mosolyog. Közben szenved a lelke. Nem talál békét. Ha hazamegy otthon ledobja az álarcát. Mert muszáj hogy valahol önmagam legyen. Ha van családja és az is elvár, akár hogy szeressék , akár hogy foglalkozzanak vele, azzal türelmetlen lesz álarc nélkül , vagy rosszabb esetben robban és durva lesz. Otthon ő vár el, hogy fogadják el őt amikor leveszi az álatrcát... Milyen furcsa is ez a szituácó. Amikor meg kell felelni ,akkor mosolyog, de lemeríti az állandó görcsölés, megjátszás, majd hazamegy és aki szeretni próbálja attól ő várja el hogy önmaga lehessen. Ebben is nagyon nehéz egyensúlyt találni. Meg kell tanulni felvállani önmagunkat idegenek , mások előtt. Akkor nem azt bántjuk aki szeretni próbál és az egyensúly létre jöhet. De mi van egy olyan esetben , amikor két ember ,akik ellenségek igazságért, állásfoglalásért mennek hozzád. Ha az egyiknek adsz igazat, akkor a másik gyűlölni fog, ha a másiknak akkor az egyik fog megsértődni. Ha távol maradsz a dologtól , akkor mindkettő megsértődik. Vagy egyszerűen marad az, amikor visszaveszed az álarcod és hazudsz, hogy túléld, hogy szeressenek. Vagy egyszerűen elmondod a véleményed , tisztelve az embert ,akinek mondod és válallod hogy esetleg ellenséget szerzel. Ez utóbbit milyen kevesen vállaljuk, pedig ez az egyensúly ,még ha nem is annak látszik Sok esetben ,hiába keresel egyensúlyt . Amikor valakinek karmikus kötelező tanulása van ,akkor a tanulás után lehet csak egyensúlyt találni, előtte soha. És egy tanulásban nincs egyensúly, ne is keresd :( Vajon ha van egy alkoholista , erőszakos ,agresszív ember, aki társad, szülőd, gyereked stb.vajon azt kötelező szeretni, kötelező hogy feláldozd magad, vagy egyensúlyt kell találni ,az önvédelem az önszeretet és a másik ember szeretete között. Nehéz kérdés,még nehezebb megvalósítani. Ha pedig hibázol, mindig lesz aki elítél... Könnyű annak aki Tibetben szerzetes és csak meditál. De mennyivel nehezebb annak aki a társadalom szélére sodródik, am egélhetésért küzd, megalázzák nap mint nap. Neki az egyensúly szinte lehetetlen. Ilyenkor még nehezebb az egyensúly, mert egy ilyen embert jobban kell szeretni, jobban kell vigyázni rá, többet kell adni neki és nem biztos hogy egyensúly keletkezik. A kommunikáció elengedhetetlen, a figyelem dinamikus, a tisztelet egy állandó harc és a szeretet ?? Nos az ha mindezt megvalósítod,magától jön el mint egy jutalom. De ne feledd, nem az a szeretetet amikor megfelelsz, amikor mások bőrére , magadból mártírt csinálsz. Hanem ha kiállsz önmagadért, másokért, ha megtanulsz megbocsátani, ha fáj is legyőzni az egódat, a hiúságodat, a sérelmeidet, alázatossá válni ,megbeszélni a problémákat és ha kell beimserni ha tévedtél. Ebben a legnehezebb egyensúlyt találni. Ehhez először önmagadkell legyőznöd, majd kivívni mások tiszteletét hogy elfogadjanak és ne kelljen álarcot hordanod, végül felválallni hogy neked is másnak is lehet eltérő véleménye , hogy esetleg ellenségeket szerzel . kemény rögös út,de csakez vezet innen el és vissza Istenhez