Amikor megszületünk , a lélek még nem azonosul azzal hogy kapott egy testet , nincs egó. Egy gyerek soha nem mondja ki hogy "ÉN" hanem a nevét amit ráragasztottak pl. "Pistike szomjas " stb. Majd később amikor kezdi megtapasztalni hogy van egy teste , kezdi birtokolni, lassan megjelennek az egóelemei. Pl. rájön Pistike hogy nem mindig kapja mega mit akar. Elkezdi megtapasztalni az erejét, a határait és kialakul a harag egóelem, ha nem kap meg valamit. Vagy amikor egy másik gyerek bántja vagy kineveti, kialakul a sétődékenység, a félelem. Majd amikor látja hogy másik gyereknek szebb játéka van kialakul az irigység stb

Az egó elemeit mi teremtjük meg. Ezzel mintegy megvédve, támogatva  magunkat a személyiségünket. Ezek energiák gyakorlatilag ,amelyek végzik a dolgukat addig a pontig ameddig túslágosan meg nem erősödnek. Ez azt jelenti pl hogy a félelem egy határig segíti az embert, segíti hogy óvatos legyen, segíti hogy előre átgondoljon védekező és menekülő stratégiákat, ne egy adott helyzetben legyen tehetetlen. De ha megerősödik az egó elem pl a félelem az adott esetben akkor az illető már nem lesz tudatos, az egó átveszi az irányítást és a félelem egóelem maradva a jelenlegi példánál, annyira megerősödik hogy nem védi a személysiéget, hanem saját maga elől is menekülni fog vagy olyan dolgok elől amelyek nem is biztos hogy megtörténnek, csak "MI VAN HA...."

Maradva a jelenlegi példánál "MI VN HA.." megerősíti a félelem egóelemet és már ott is rémeket fofgunk látni ahol szeretni próbál valaki. Ilyenkor az egóelem már annyira erős hogy a személyiség elbújik falak mögé az egó és elemei pedig bandáznak kontrollálatlanul

Mivel az egót az agy szüli, az agyalás pl a jelen estben az állandó "MI VAN HA, MI LESZ HA..." az orvosság semmi más, mint meg kell szüntetni azt hogy az agyban a gondolatok kontroll nélkül cikázzanak. Ez pedig a tudatosság . Ezért írtam korábban hogy az egó és elemei csak jövőben és a múltban akarnak élni, a jelenben ahol a tudatosság és a valóság van , nem képesek. A múlt sebeit nyalogatva az ember elkezd agyalni és lekési a jelent és a gondolatai útján megerősíti , energiát ad az egójának. A  vágyak a jövőbe vetítetenek dolgokat, de ez is elindít fölösleges gondolatokat amelyek megint csak az egót erősítik és a jelenből a valóságból elvonják a lehetőséget a fejlődésre. Ilyenkor amikor az ember agyal , ezért az egó elemeninek energiát ad, de ezt az energiát pótolni kellene, ha viszont az ember állandóan agyal....rátok bízom következtetést mi történik.

Amikor az ember befogad, tudatosan az érzékszervein keresztül, hallás, látás, szaglás, tapintás, ízlelés stb akkor energiát nyer , de ha agyal , akkor az egóját táplálja és nem lát nem hall, nem érez csak egy szenvedő robottá válik

Ezért fontos a tudatosság és az egó kordában tartása. nem baj hogy van egó mert védi a személyiséget, de ha elszabadul akkor a személyiség lassan meghal....