Valamelyik nap egy "híres" és sokak által nagyrabecsült tanító, "mester" gondolatait hallgattam.
Az előadás 1/3 része az előadó útjairól és képességeiről szólt. Az útjai során megszerzett "tudásról". Az előadás többi része pedig az így megszerzett tanokról szólt, amelyek nagy része ellentmondásosnak tűnt számomra . Volt olyan mondat, amelyet az előadó egy következő mondatában meg is cáfolt. Tulajdonképpen elgondolkoztam azon, hogy mitől lesz valaki ismert és nagyrabecsült mester ?? Attól ahogyan hat az emberekre ?? Miért van olyan kevés önmagát mesternek nevező nő ?? Attól mester valaki, hogy kellemes hangja van ?? Vagy hogy nagyon mágikus szemei, vagy kellemes modora amivel tud hatni az emberekre ?? Vagy csak tudja csűrni-csavarni a szót ?? Vagy pedig attól, hogy kap egy égi beavatást és a tudást átadja másoknak, segítve mások fejlődését.
Sajnos a gyakori az előbbi verzió. Így alakulnak ki a hosszú hajú fiatal férfi mágusok, mesterek akik tudnak a női szívekre hatni és a macskás jósnők, akik tudnak a hiszékenyekre hatni. Tisztelet a kivételnek. Mindannyian kivétel nélkül azért születtünk, hogy tanuljunk. Néha nagyon-nagyon keményen és fájdalmasan kell hogy a lelkünk csiszolódjon. Lássuk be: ami fájdalmas és nehéz munka, azt szinte senki nem akarja felvállalni.
Ilyenkor két dolog történhet. Az egyik hogy valaki jós vagy mester lesz, mert rájön hogy tud hatni az emberekre és rájön hogy kifizetődőbb más életét látszólag néhány mondat alapján rendbetenni, mint a sajátját. Hiszen a saját életüket sokan nem tudják megoldani, pedig benne élnek. Mennyivel könnyebb másoknak osztani az észt, hiszen ezért szeretet, hála, esetleg pénz is jár. Pedig ez veszélyes dolog, hiszen 2 mondat alapján beleszólni és megoldani más problémáit, lássuk be: nevetséges. Mégis, sokan ezt választják, mert menekülnek a problémáik elől és hisznek abban, hogy van olyan "mágus" aki képes megoldani a problémájukat, de ők sajnos a hitükkel játszanak.
A másik típus pedig az, aki jósokhoz és mágusokhoz jár hogy valaki megoldja a problémáit, az életét.
És van egy nagyon kicsi réteg, sajnos csak nagyon kicsi, aki hajlandó a tanulását elfogadni, bármennyire fáj, bármennyire nehéz. De van benne tisztelet a sors és Isten felé, hogy ne háborogjon, hogy ne meneküljön, hogy ne játssza a mágust, hogy ne várja azt, hogy majd más megoldja a problémáit. Ez a kis réteg az, aki igazán fejlődik. Lassan, de biztosan. Számukra lehet, hogy nehezek a hétköznapok, de a szenvedést kihívásnak veszik vagy csak elfogadják, mert mindennek oka van. Ők azok akik tényleg elkezdenek "látni", "érezni" mert az igazi beavatást megkapják Istentől, hiszen csakis az alázatos és tiszta ember számára nyílnak meg a kapuk. Sajnos ilyen pedig nagyon kevés van. Mindannyian hibázunk, mindannyian követünk el olyan dolgokat amiket esetleg megbánunk vagy szégyenkezünk miatta.
De nem ez a lényeg. Hibázni lehet, hiszen pont a "kisérletezés" a lényege a fejlődésnek. Merni kell felvállalni azt, hogy emberek vagyunk és hibázunk. Nem játszani a mestert, a jóst . Nincs ezzel gond, hiszen ezek az emberek is egy dolgot keresnek, a szeretetet az elismerést és ha még pénz is jár mellé.....Csak sajnos az egésznek nagyon súlyos ára van. Csak annyit kell tenni, hogy fel kell vállalni azt a nehéz tanulást, amit a sors kimér. Kísérletezni, felvállalni azt, hogy hibázunk és megfigyelni ahogyan hibázunk. Ez már fél siker. Mert ekkor elkezdünk természetesen viselkedni, nem menekülni, játszani, álarcok mögé bújni. Ekkor elkezdünk szabadok lenni. Majd el kell kezdeni kommunikálni. Bármi bánt, vagy fáj, meg kell beszélni. Nem könnyű, de ha nem mondod el ami fáj, akkor egyrészt tüskék alakulnak ki benned, esetleg hamisan ítélkezel és a legrosszabb, hogy a te hibád az, ha nem közlöd, hogy neked nem jó valami. A másik ember sokszor azért tesz valamit mert nem látja hogy az rossz neked. Hát beszéld meg vele.
Mi van ha nem érti meg ?? Az már az ő tanulása nem a tiéd. Ha téged valami zavar, akkor beszéld meg, adj esélyt magatoknak hogy a dolog tisztázódjon. Sokszor azért ítélkezünk, mert menekülünk az elől, hogy a dolgokat megbeszéljük. Az fárasztó. Mennyivel könnyebb elítélni a másikat. Ha már kommunikálni is tudsz, akkor már nagyon jó úton vagy hogy ne legyen szükséged jósokra, mesterekre. Akkor már elkezdenek tisztulni a képességeid. Elkezdesz figyelni magadra, a világra. Egyszerűbbé és szebbé válik minden. Megérted ki mit miért tesz. Része leszel valaminek, ami csodálatos, és ez nem más mint egy nagy teremtés. Rájössz, hogy nem vagy egyedül, része vagy mindennek mint mindenki és minden más. Elindulsz a szeretet útján Isten felé.
Kezdetben a szeretet fájdalmas lesz. Hiszen azért szeretsz hogy viszontszeressenek. De sokan csak használni fognak.  Ez fájdalmas, mert a szeretet kétirányú kell hogy legyen. Majd rájössz, hogy a szeretet nem az amit tanítanak sokan. Szeress mindenkit ?? Nyilván csak azt lehet szeretni, aki hagyja és aki nem használ ki. Hogy lehetséges ez ?? Csak úgy, ha nem azokat szereted akiket az egód, a vágyaid kiválasztanak, hanem azokat akiket a sors vezérel hozzád.
Ehhez tovább kell tisztulnod, meg kell különböztetni azokat az érzéseket amiket a vágyaid és azokat amiket a szíved generál. Nyílván az ember inkább olyan emberekkel veteti magát körül akik szépek, gazdagok, szerencsések, jó humoruk van, de ezeknek az embereknek a tanulása az, hogy keményen megvívjanak a szeretért. Még akkor is, ha nem úgy tűnik. Vagyis az ilyen ember nem fog egyvalaki mellett megmaradni, mert ő a szépségével, a pénzével, a nagy dumájával nagyon valószínű, hogy válogatni fog. És sajnos ez lesz a tanulása. Tehát ha szeretetre vágysz, ne a vágyaiddal keress, hanem hagyd és vedd észre akit a sors küld hozzád. Ez nem könnyű feladat. A szeretet ugyanis nem árucikk, nem a vágyak kereskedelme mint sokan hiszik. Mindenkit lehet és kell is szeretni, de ha valaki kihasznál, az ő tanulása legyen hogy magára marad és megkeseredik előbb vagy utóbb. Sok ember odadná az életét egy kis szeretetért egy kis simogatásért, törődésért. Tehát hallgass a szívedre, az intuícióidra, hogy elkerüld a vágyaidat, a ravasz kihasználós embereket, stb.
Ha idáig eljutottál, akkor már nyitott az út Isten felé.....
Ehhez nem lesz szükséged okos mesterekre, pénzedet elszedő jósokra, csak arra, hogy felvállald amit hoztál mint tanulást. Felvállald, hogy ember vagy hibákkal és elkezdd figyelni, valamint élvezni az életetet. Vedd észre hogy mindenki és minden Isten országának a része. Nem vagy jobb vagy rosszabb másnál, csak más a tanulásod.
Tehát a hamis jósok és mesterek csak addig alakulhatnak ki, amíg a hiszékeny és lusta ember menekül a tanulása elől.

Mielőtt még valaki megsértődne az írásomon, szeretném ha tudnátok, hogy egyetlen ismerősömről sem szólt. Bárkivel vagy bármivel való egyezés a véletlen műve  :) Ha valaki nem ért egyet velem hát kommunikáljon :)