Utóbbi időben nagyon sokat kaptam a sorstól. Igaz én kértem a tanítást, de valahogy nagyon megindult az égi zuhany :)
A legtraumatikusabb élményem az utolsó kapcsolatom volt. Így talán a legnagyobb eddigi tanítás is az életemben.
Utóbbi időben nagyon erősen megnyílt a szívcsakrám, szinte minden embernek aki kicsit közel áll hozzám megérzem a nyűgjét, bánatát, vagy éppen ellenkezőleg azt ha hazudik.
Ez utóbbi fáj a legjobban. Ha valaki megpróbál mindenkit szeretni , akkor abból fájdalom lesz pontosan emiatt.
A kapcsolatom 2 év után kezdett haldokolni, akkor még kommunikációs problémák miatt.
Az ember elkezdi gyártani a sérelmeit amiatt hogy nem kommunikál , nem tisztázza a félreértéseket és gyakorlatilag magának generálja a sebeket ,a tüskéket
Majd ezt megpróbáltam orvosolni a kapcsolatomban, de onnantól kezdve valahogy felborult minden.
Igaz a kommunikációt is tanulni kell. :) Bármilyen egyszerűnek és könnyűnek tűnik is.
Kiderültek a problémák , elkezdtem kidolgozni megoldásokat rá, persze egyedül. De a megoldásokhoz is kommunikálni kell :)
Mint kiderült , nem adtam elég odafigyelést és szeretetet a kapcsolatomban.
Addig a pontig hittem abban hogy az embernek önmagát kell adnia, szeretnie kell mindenkit és nyílván ha problémái vannak, vagy összejönnek dolgok, nem ugyanúgy fog sugározni mint korábban. Hát jó, gondoltam és elkezdtem sugározni, erőn felül. És akkor megtörtént a hatalmas nagy kudarc első lépése.
Az történt ami ilyenkor lenni szokott, ha valaki sok szeretet ad, egyszerűen bevágtak a szekrénybe a többi lom közé :(
Aztán elindult a nagy hullámvasút, egyik nap kidobtak másik nap visszafogadtak.
Életemben ennyire nem fájt semmi, azt éreztem hogy minél többet adok, annál nagyobbat rúgnak belém.

Meditáltam és azt a választ kaptam hogy a szeretet dinamikus. Nem kell elvárni az emberektől a szeretetet, ott van Isten, a forrás. Benne nem csalódhatsz, ő nem csap be...

Amikor együtt voltunk 2 napig, másnap megkaptam hogy "másra gondolt többször is", húúú, nagyon kemény volt.
Majd jöttek sorban a nagyobbnál nagyobb pofonok.
Végül hetek után úgy éreztem nem bírom tovább, ha kell legyen vége. Beszélgettünk és látszólag ennek eredményeként a dolog rendbejött. Együtt voltunk napokig, majd megint jött az a furcsa rossz érzés a mellkasomban , amikor elment tőlem .
Írtam neki többször hogy szeretem, semmi válasz. Majd írtam neki hogy néha nekem is jó lenne egy kis simogatás vagy bújás, vagy csak az hogy jön egy sms, szeretlek. De nem jött válasz.
Rákérdeztem mail-ben, miért nem válaszol, talán nem kapta meg a levelet ? Ő minden levelemre válaszolni szokott , jött a válasz.
Megkérdeztem az angyalokat, becsap, jött a válasz. A rossz érzésem erősödött.
Aztán felhívtam telefonon. Megkérdeztem mi a baj.Semmi csak összejöttek a dolgok.De miért nem válaszoltál a levelemre ? Válaszoltam , jött a válasz.
De végigolvastad ?? Igen persze, csak sok dolgom van és beteg is voltam. Hát nem hittem neki...
Kérdeztem hogy újra a régi nóta ?? Igen , de ez nem telefontéma, jött a válasz. Nagy nehezen kihúztam belőle hogy felhívta azt a férfit akibe régebben szerelmes volt. Úgy hogy előtte 1-2 nappal tervezgettük a jövőt, hogy együtt voltunk. Hogy megesküdött hogy nem hívja fel, hogy velem éli le az életét...
És ha nem kérdezek rá a rossz érzésem miatt el sem mondta volna akkor.
Forgott velem a világ, a szivem mintha újra kitépték volna már ki tudja hányadszor az elmúlt 1 hónap alatt
Aztán jött az sms, hogy nem lehet boldog mert lehet hogy "mi van ha" az egy jobb kapcsolat lenne és azzal a tudattal nem tud élni. Persze csak leveleztek és telefonáltak egymásnak és több száz km a távolságból.
A "mi van ha" és köztem választott. Ennél hidegebb sms-t még soha nem kaptam. 2 év szállt el, ment füstbe. Közel álltunk lelkileg egymáshoz, nagyon közel, talán ezért küzdöttem ennyit ezért a kapcsolatért. De ezt csak én láttam ezek szerint így. Szerettem őt nagyon, de úgy érzem nagyon sokszor becsapott és megbántott

Aztán megkaptam újra az üzenetet , de most fenntről :)
A szeretet dinamikus.
Nem kell mindenkinek erőn felül adni, mert abba belepusztulsz. Szeresd az embereket, keresd bennük a szépet és a jót.
De amikor adsz csak annyit adj, amennyire szükség van.
Ha többet adsz, bevágnak a szekrénybe és már nem lesz értéked. Ha keveset adsz, elhagynak.
De a legfontosabb, hogy ha valaki nem ad semmit, ne adj még többet hogy kompenzálj,
mert szereted. Nem kell. Ha ő nem ad, akkor szeresd benne ami jó és szép, de csendben és a háttérből.
Azért működnek igazán a primitív kapcsolatok, mert egyik nap durva összeveszés , másik nap nagy szexuális kielégülés. Boldogtalanok, de boldogok is. Nem tudnak szabadulni egymástól és a kapcsolat működik.
Ahol nincs semmi esemény egy kapcsolatban ott az egyik fél egy szint alatt félre fog lépni, mert nincs meg az impulzus.
Tehát ez a lényege a dinamikus és tudatos szeretetnek.
-Figyelni a másik emberre.
-Pontosan annyi szeretet adni amennyit ő ad. Természetesen ha egyszer-egyszer a másik ember bajban van, nyílván több szeretet kell adni neki.
Ez pedig pontosan azt jelenti hogy a szeretet kis csomagokban kell a másik embernek adagolni, tudatosan és kontrollálva. Így senki nem sérül , mi sem merülünk ki :)

-Ha pedig nem jön a másik embertől szeretet mert bajban van, vagy beteg stb , akkor a forráshoz kell kapcsolódnunk, Istenhez és feltöltődni, megtisztulni