Már sokszor írtam a végletekről és azok hasznáról
A motor mindig az a bizonyos inga, amit mi működtetünk a vágyainkkal a cselekedeteinkkel stb
Amikor vágyunk a jóra a szépre, bizonyos dolgok megszerzésére, akkor azért áldozni kell.
Igaz jobb lenne ha egyszerűen csak az ölünkbe esne az égből a gazdagság, a biztonság stb, de ez a legtöbbünk
esetbében nem így működik.
Amikor vágyunk valamire , akkor azt a bizonyos ingát elkezdjük kilendíteni az egyik irányba, ami az egyik végletet
képviseli. Megtapasztaljuk pl. milyen amikor van pénzünk és nem kell aggódni a holnap miatt, lehet szórni a  pénzt
vagy álmodozni, vagy csak elmenni egy távoli helyre és ott élvezni a biztonságot a teljes kényelmet, kinek mi az
igénye. De ez csak egy véglet, az inga keményen vissza fog lendülni a másik végletbe is.
Itt vannak a "nemszeretem" napok , amikor semmi nem jön össze, amikor veszteség ér bennünket, amikor még a
mosolyunkat sem úgy fogadják ahogyan azt szeretnénk.
De  a két végletet mi vonzuk be magunkhoz, hiszen a kiváncsiság , a tapasztalatlanság, a vágyak stb mind azt
jelentik hogy még mindig nem tanultuk meg a lényeget, megtalálni a középutat a két véglet között.
Ráadásul mindenki "ingája" csak bizonyos intervallumban működik. Nem szabad ezért hinni abban hogy mindenki gazdag ,
szép, szerencsés stb lehet. Ezek csak végletek. Ha valaki ezt már megtapasztalta egy korábbi életében, akkor
szükségtelen erre törekednie. Nagyon fontos ezért hogy az ember megismerje miért született, mi a  feladata.
Nem könyvekből , nem jósoktól, nem jó pénzért. Ezekből a forrásokból ugyanis csak azt fogjuk hallani, olvasni amire
vágyunk, de nem azt ami a valóság.
A valósághoz a legközelebb az asztrológia áll. Na nem a jövő, mert az képlékeny és egy határon belül mi formáljuk.
Hanem a lehetőségeink, amelyek pontosan benne vannak a születési képletünkben. Ezek adják az inga motorját. Ha nem értünk az asztrológiához, a másik járható út, ha kérdezzük a belső bölcset, felettes énünket, angyalokat egy meditáció közben, vagy egyéb módon. Ez utóbbi mindenki számára elérhető forrás
Tudom nagyon nehéz elviselni hogy a mi ingánk esetleg rövidebb és kisebb mint XY ingája.
De ha az ember hisz a sorsban, hisz Istenben és megbízik azok bölcsességében, akkor rájön hogy ők pontosan tudják
hogy a mi fejlődésünkhöz mekkora és milyen inga szükséges ebben az életben, ebben az inkarnációban, vagyis milyen
társak, szülők, körülmények kellenek ehhez.
A probléma mindig az hogy ezt nehezen fogadjuk el, jobban akarjuk tudni nekünk mi jár. Persze egyszerűen azért mert
ki ne szeretne biztonságban élni, gazdagon, szépen, ki ne szeretne megkapni minden földi jót, kipróbálni mindent,
eljutni bárhová a világon, mindezt a legkevesebb befektetés és erőfeszítés nélkül.
Ha ezt valaki megtapasztalja mint végletet, akkor pedig ,lássuk be őszintén, nagyon nem akarjuk elveszíteni.
De ez csak az egyik véglet.
Minél messzibbre lendül az inga annál nagyobbat fog visszalendülni és annál keményebben kell valamit tanulnunk
Ez tehát egy természetes folyamat.
Ne féljünk tanulni, de a legfontosabb az hogy megismerjük a saját ingánk hosszát és méretét és elfogadjuk azt
A másik legfontosabb dolog hogy ne akarjuk az ingát az egyik végletben tartani, mert ezzel csak a saját energiánkat
őröljük fel és a tanulást késleltetjük.
Merjünk élni, vállaljuk fel a jót és a rosszat is mert mindkettő a tanulás része.
Ezért fontos az hogy ne nyomjuk el magunkban a szerintünk rosszat és negatívot. Ha ezt tesszük , attól még ott van
bennünk és csak késlelteti a fejlődésünket. Sokan ezt teszik, játszák a jót és közben eltemetik a rosszat magukban.
Félnek a másik a rossz énüktől. De ez önámítás, szerepjátszás. Ezért aki egyszerű és vállalja még a rosszat is
magában, gyorsabban fejlődik és gyorsabban jut Istenhez vissza.
Ha rossz passzban vagyunk akkor ne jóshoz rohangáljunk hátha segít gazdagnak lenni, ettől csak ő lesz gazdagabb :)
Fogadjuk el a másik végletet is, az is a tanulás része és talán fontosabb is, mégha senki sem szeret szegényként,
betegként, szerencsétlenként csúnyaként stb élni.
Ne felejtsétek el , ezek csak átmeneti állapotok. Ha enyhék akkor jó úton haladtok.
Ha erősek akkor nagyon kilendítettétek ebben vagy egy korábbi életben az ingátokat.
A legnagyobb probléma mégis az ha az inga kiakad :(
Ez jelenti azt amikor annyira erőlködtök hogy megtartsatok egy korábbi számotokra jó pozíciót hogy az inga megáll.
Ilyenkor jön a kiégettség, keserűség, mély depresszió és végül egy csaknem érzéketlen állapot.
Ez a közönyösség. Az egó így próbál védekezni, mint egy sértett kisgyerek, hogy ne érje több rossz.
Sajnos ez egy civilizációs betegség. Az inga megáll, gyakorlatilag az illető gép lesz.
Nem hatnak rá a környezet ingerei, vagyis ha nem hall, nem lát nem érez akkor nem is fáj.
De ez nem tanulás. Az ingát nem lehet megállítani. Sokkal nagyobb erők mozgatnak minket.
Ideig -óráig ez látszólag működik, de nincs értelme.
A tanulás célja hogy visszataláljunk Istenhez, megtanuljunk szeretni.
Tudatosan és dinamikusan. Csak így lehet. A közönyösség pedig egy kikapcsolt állapot.
Sajnos egyre több ember szenved ebben. Elnézni ahogy egy ember balesetet szenved, hányan körbeállják és semmit sem
tesznek. Elnézni ahogyan kisgyerekek cigarettáznak , vagy isznak vagy drogoznak.
Sajnos egyre több a közöny. A közöny azt jelenti nem akartok tanulni. Nem akartok visszajutni Istenhez.
A közöny sajnos elpusztít mindent és mindenkit.
Fel kell vállalni amiért születtünk, ha tetszik, ha nem. Keményen küzdeni kell azért hogy megtanuljunk szeretni.
Isten elpusztíthatott volna minket, de hisz bennünk, tanít bennünket, újra és újra, inkarnációkon át , türelmesen.
Angyalokat küld nap mint nap hogy segítsenek
Nem ő dob el bennünket, hanem mi őt :(
Tehát bármi ér, vedd fel és tanulj. Ne te döntsd el mi a jó neked, mert ez az egód és nem a valóság.
Így nem fogsz kiégni és hamarabb tanulsz, vagyis hamarabb szabadulsz.
Nincs pokol és menyország. Ezt csak mi hozzuk létre itt a fizikai síkon, azzal hogy a tanulást hogyan fogadjuk.