Egyetlen céllal születtünk ide a fizikai síkra, hogy megtanuljunk szeretni.
A szeretet egy tanult dolog, ezen lehet vitatkozni de nem érdemes :)
Az szeretjük amire szükségünk van, vagyis egy szint alatt, amire képesek vagyunk odafigyelni.
Mit is jelent ez ?
1. Ami szép azt könnyen észrevesszük , nem kell hozzá erőltetni a figyelmünket. Vonzódunk hozzá és szeretjük (vagyis
sokszor csak szeretnénk :) )
Pl egy szép nő, vagy egy helyes férfi, kinek ne kellene. Még jó hogy a szépség relatív :)
2. Anyagi biztonság. Pénzre mindenkinek szüksége van, ha vannak vágyai, tervei, életcélja, vagy családja akiket el kell
tartania. Tehát ki ne szeretné a pénzt. Aki azt mondja hogy a pénz nem számít, az már megtanulta beérni azzal ami
van (de attól még szereti), vagy van neki elég, vagy pedig csak hallotta a sokat emlegetett mondást és azt
hajtogatja. Ugyan melyikünk tudna szent életet élni és odaadni mindenét a szegényeknek ?? A nagy átlag erre képtelen.
3. Család. Gyerekek, férj/ feleség, szülők stb. Ki ne szeretné a gyerekeit, hiszen belénk van programozva hogy
túl kell élnünk, gyereket kell nevelnünk , hogy a fajunk ki ne haljon. Egy gyermek ráadásul aranyos és segítségre szorul.
Szeretni kell a szülőket mert életet adtak nekünk és felneveltek. Szeretni kell a férjet/ feleséget mert Isten előtt
fogadunk örök hűséget stb. Legalábbis ezt tanítják.
De ti is tudjátok ez sem ilyen egyszerű. A szülők sokszor alkoholisták, durvák, elhagyják a családot. Sokszor
borzalmas dolgokat követnek el a gyerek lelkét megtaposva. Férj /feleség megcsalja a párját, becsapja stb
Nos pont ezek a dolgok teszik a szeretetet tanulássá és nehézzé.
A tanulás pedig azért nehéz mert a figyelmünket ezekről az alapdolgokról ki kell terjeszteni másokra is.
Tehát nem csak arra ami szép, ami biztonságot igér és ami a fennmaradásunkat szolgálja, hanem ezen kívül más emberre is.
Amíg nem tanuljuk ezt meg, folyamatosan újra és újra kell születnünk.
Amikor két ember találkozik és szerelmesek lesznek, gyakorlatilag ez a 3 tényező dominál (találni szépet a másikban,
az ösztön a fajfenntartásra és a biztonságra törekvés)
Sajnos azonban az embernek vannak elvárásai is.
Sok ember felháborodott amikor azt mondtam hogy meg kell tanulni elvárások nélkül élni.
Azt felelték kell hogy legyen az embernek minimális elvárása.
Ok, ha ez így van akkor egy kapscolat azzal indul hogy mindkét félnek vannak elvárásai
De egy elvárás mindig egyéni, vagyis két elvárás össze fog csapni. Nos vagy az egyik elvárás elnyomja a másikat,
vagy az egyik ember annyira szereti a másikat hogy elnyomja önmaga az elvárásait. De mit gondoltok, ez meddig
működik ?? Az egyik fél csak tűr és szomorú, aztán egy nap a kapcsolatnak vége.
Ezért van az hogy a civilizált nagyvárosokban csak rövid kapcsolatok alakulnak ki, hiszen az elvárások nagyok.
Egy vidéki kisvárosban jobban kitartanak egymás mellett az emberek, ott nagyobb az összetartás a szeretet és a
figyelés a másik emberre. Az elvárások gyakorlatilag az egónak egy megnyilvánulása hogy megtartsa az említett 3
tényezőt. Ez nem baj mert az egó védi a személyiséget, de a probléma az hogyha az egó megerősödik akkor a
személyiség már teljesen el lesz nyomva.
Mi a megoldás elvárások vagy elvárások nélkül szeretni ??
Ha valaki képes másokat úgy szeretni hogy vannak minimális elvárásai hát tegye, de ha az elvárásai miatt képes
kilépni kapcsolatokból, elmenekülni problémák elől , akkor ott az elvárások komoly felülvizsgálatra szorulnak.
Három fajta ember van, az egyik aki erőszakosan megpróbálja az elvárásait behajtani másokon,
a másik pedig aki megpróbál megfelelni állandóan másoknak és végül aki elvárások nélküli.
Mindhárom ugyanazt akarja. Szeretet kapni. De az első két tipus sajnos csak ideig-óráig tud kapcsolatban élni.
Ha két erőszakosan elvárásait érvényesíteni akaró találkozik akkor a kapcsolat gyorsan véget is ér, hevesen és
gyorsan.
Ha két megfelelni vágyó tipusú találkozik, akkor nagy görcsölés lesz a kapcsolatban , szinte nem értik egymást, nem
tudnak egymással mit kezdeni, ideig-óráig tart, aztán lassan megszakad a dolog
Ha pedig az egyik elvárós tipus a másik pedig megfelelni vágyó, akkor a kapcsolat látszólag működik..egy ideig.
Amikor a megfelelni vágyó elfárad, akkor fellázad ...
Én sajnos megtapasztaltam többször azt a saját bőrömön, hogy amikor adtam sok ember szeretett, de amikor problémám
volt akkor szinte mindenki eltűnt. Ez sajnos a kapcsolataimra is rányomta a bélyegét.
Ezért én azt javaslom ne várjunk el semmit, ne akarjunk megfelelni. Csak legyünk önmagunk. Ha valaki képetlen ezért
szeretni, akkor változni fogunk úgyis ha kell, lassan és természetesen, de a sors mindig olyan helyre viszi az
embert ahol a tanuláshoz megfelelő közeg biztosított.
Nem kell semmit erőltetni, sem az elvárásokat , sem a szeretetet.
Ha pedig úgy érezzük elvárásaink vannak egy kapcsolatban, csak tegyük fel a kérdést magunknak : "Megtenném vajon
érted azt amit én elvárok tőled ?? Vajon neked vannak elvárásaid ?? Megfelelek én vajon azoknak az elvárásoknak ?"
Ezzel pedig jó eséllyel az ember helyéreteszi a dolgait és megtalálja az arany középutat. Mert nem azért születtünk
hogy iszonyatosan boldogok legyünk és végigmulassuk az életet, hanem hogy megtanuljunk szeretni és MINDENBEN
megtaláljuk a középutat. Ha mindenben a legjobbat akarjuk , akkor pedig jönnek az elvárások, aminek a vége mindig a
csalódás és a magány.

Tehát dönts : kapcsolat vagy elvárás