Ha valaki szépnek születik esetleg egy gazdag családban nő fel, akkor nagyon valószínű hogy úgy gondolja, neki több jár mint másnak, ő válogathat a legszebb partnerek között. Ha lesz egy szép társa, aki esetleg még jómódú is, akkor azt mondja magában: megszereztem a legszebbet, a legjobbat, boldog vagyok, vagy azt hogy hiába szerezetem meg mindezt még jobb és szebb kell...
Vajon ez lenne a szeretet ???
Aki csúnyának születik az egy kisebb körből kell hogy társat válasszon, szűkíteni kell az elvárásokat. Legyen csak jószívű, vagy csak kedves, vagy lehet szegény is. Amikor a társ megjelenik az életében, akkor azt gondolja: kaptam egy kedves társat, mit akarok még, boldog vagyok, vagy azt hogy, jó ez, amíg nincs másik, egy jobb...
De vajon ez lenne a szeretet ???
Elmondjuk sokszor magunknak, hogy szereztünk ezt vagy azt és jó ez, talán nincs is jobb, csak azért hogy megnyugtassuk a vágyainkat.
Amikor van egy társ az életünkben, arra vágyunk hogy végre legyen egy kis időintervallum amikor azt tehetjük amit akarunk, amikor egyedül lehetünk. Amikor nincsenek elvárások, amikor csak szeretnek bennünket azért amik vagyunk.
Amikor nincs társ az életünkben, akkor pedig a vágy annyira erős lesz hogy szerezzünk egy társat hogy ez akár fizikai fájdalmat is okozhat.
De ez lenne a szeretet ???
A sors minden pontosan tervszerűen ad meg nekünk, ahogyan a tanulásunknak a legmegfelelőbb.
Mindig arra vágyunk ami éppen nincs, ami másnak van , de nekünk nem lehet.
Ha valamiből sok van, még több kell, ha valamiből nincs akkor mindegy hogyan, milyen, csak legyen.
Így esünk egyik végletből a másikba. Ezek a végletek pedig szigorúan tervszerűen jönnek, van amikor egy adott inkarnációban sokszor is.
Minden alkalommal a végletekből át kell haladnunk egy elképzelt középponton és ez a középpont ad egy fajta nyugalmat és békét.
Ha ezt valakinek sikerül megtalálnia és meg is tartania, akkor igazán boldog lesz.
Régen ezért azt mondták : " a jó és a rossz harca"
Ez mára ahogy kapuk nyíltak számunkra , mint egy-egy lehetőség a fejlődésre, már elavult.
Helyesen : "a jó és a rossz egyensúlya"
Ez a feladat. Sokan ezért nem tudnak boldogok lenni.
Amikor vágyunk a jóra és a még jobbra, akkor már haladunk a középpontból az egyik véglet felé
A vágy ereje az, ami azt a képzeletbeli ingát kilendíti ebbe az irányba.
Ez az irány mindig aktív és hatalmas energiát von el tőlünk.
Amikor ez az energia elfogy, passzív visszalengés következik be a másik véglet felé.
Ezt úgy éljük meg, mintha összeomlanánk, meghalnánk. Erre viszont nagy szükségünk van, hiszen csak a mélypont újbóli és újbóli megismerése nyitja fel az igazi látásunkat.
Ekkor elkezdjük értékelni a kicsit is, a keveset is. Aztán a középponton meg kellene állni, amikor egy rövid ideig megint jön a mély nyugalom és boldogság.
Egy jó példa erre amikor valaki súlyos balesetet szenved. Amikor felépül, megtanulja értékelniaz életet. Minden percét ki akarja használni. Sokan visszatérve már nem tudják a korábbi életüket élni..
A sors tehát nagy tanítómester. Meg akarja mutatni, hogy csak a jelen hozhat valós tanulást. A jövő az ígéretek, a múlt az emlékezés. De ha az egó ígérgetéseit követjük vagy a múltban élünk, akkor lekéssük azt, amit a jelen nyújt.
Ha tehát társat szeretnénk, és a múltban élünk , akkor keressük az elmúlt kapcsolatainkból összerakott Istent, egyikben ez volt jó, másikban az.. Ha a jövőben élünk, akkor pedig hallgatunk az egónk igéreteire és...
Mindkét esetben lekéssük a jelent, azt a társat akit a sors küld el, aki hozzánk való.
Nem is akarjuk megismerni a lelkét, hiszen nem rá figyelünk.
Ez lenne a szeretet ????
Végül beválasztunk egy olyan társat, amit a vágyaink hívtak életre. Ennek a vége mindig csalódás.

A szeretetnek tehát az a lényege, hogy nem jobbat vagy szebbet kell keresni, nem a múltbeli kapcsolatainkat kell megtalálni, hanem megismerni az "embert". Akit pedig megismerünk, azt meg fogjuk szeretni. Ez vonatkozik saját magunkra is. A lelkét ismerjük meg így mindenkinek, nem azt amit látni vélünk benne, vagy mögötte. Csak szánjunk végre időt a jelenre, hogy megismerjük a világot, az embereket és megtaláljuk azt a hőn áhított boldogságot, a jelenben. Ezáltal teljesítjük is az összes ránk kirótt feladatot, megállítjuk a vágyak ingáját és megtanulunk tudatosan élni, így végre megtanulunk szeretni is....