Amikor a lélek inkarnálódik akkor meghatározott helyre és meghatározott környezetben születik meg.
Nem emlékszik a korábbi inkarnációira mert ha tudná mi a tét akkor nem szívből cselekedne.
Nem emlékszünk korábbi életeinkre, csak ha már egy adott szinten vagyunk. Akkor azt az angyalok láthatóvá teszik számunkra. Ennek a másik oka az hogy ha valaki látná hogy pl. felakasztották, vagy szétlőtték a fejét és átélné újra a szenvedést , nem biztos hogy el tudná viselni. Sajnos sok kárt okoznak a hozzá nem értő "szakemberek" .
Szerencsére, a legtöbb embert csak abban a hitben hagyják hogy fáraó, vagy király vagy herceg volt. Bűnöző senki nem akar lenni :)
Ebből is látszik hogy ezek a reinkarnációs hipnózisok mennyire komolyak :)
Egyre több lélek születik , inkarnálódik, de vajon miért ?
Amikor megszületünk a lélek a tanulási folyamatokon keresztül tisztul.
Ha kell csak csiszolódik a tisztulása során, ha kell akkor durván nagyon fájdalmas tanulás útján fejlődik.
Ha a lélek nem tanul , nem tud az adott feladatoknak megfelelni akkor tovább kell osztódnia.
Ezért van az hogy egyre több és több lélek születik. Vagyis amíg a lelkek száma nem csökken sajnos a tisztulás
folyamatban van.

Aki egy hatalmas tisztuláson megy át , vagyis az egójának 50 %-át le tudja gyengíteni az már nem
ide a 3. dimenzióba születik. Sok dimenzió létezik, de itt a 3. dimenzióban , a fizikai síkon vannak a legdurvább és legszigorúbb törvények.  A dimenziók sorszámának az emelkedésével, egyre kevesebb törvény hat ránk.

Aki tehát innen megszabadul az választhat hogy mesterként , tanítóként visszajön hogy segítse mások útját vagy továbblép.
Sajnos ez a tisztulás nagyon hosszú folyamat. Amikor valaki már megtanul szeretni és tesz másokért valamit, akkor ha sikerül a másik léleknek segítenie és a két lélek a szereteteten keresztül, össze tud érni, akkor a lelkek nem osztódnak tovább , hanem egyesülnek. Mindegy hogy a sors távolra vezeti őket egymástól A lelkük egyesül
Ha ez a  folyamat felerősödik akkor végül egy lélekként visszatérhetünk Istenhez.
A feladat tehát adott, vállalni önmagunkat a hibáinkat , hogy tanuljunk és a tapasztalás útján a lélek csiszolódjon.
Majd segíteni egymáson. De ez csak akkor megy ha hajlandóak vagyunk őszintén álarcok nélkül felvállalni
önmagunkat.  Ekkor a fejlődés beindul . Amíg megjátszuk a szeretetet, amíg álarcot viselünk , addig csak az önmagunk fejlődését gátoljuk. Ha pedig nem tudunk egyesülni más lelkekkel, akkor lehet hogy a lelkünknek még további szétdarabolására van szüksége.
Nagyon fontos hogy csak akkor tudunk visszajutni Istenhez ha már minden lélek egyesült. Egyébként elbukunk.
Nincs én és te, nincs egó, csak egység ami azért töredezett szét hogy megtisztuljon.
És ez a folyamat addig fog tartani amíg szükséges.
Ezek után , felmerül a kérdés, miért is fontos az ÉN ?? Miért is fontos hogy nekem jobb legyen mint másnak.
Azzal ha én jobb vagyok nem jutunk előre. Csak az egység ami visszajuthat Istenhez.
Ez a világ ahová Isten helyezett minket, halandó. Igaz megadta nekünk a  tanulás lehetőségét, de milyen áron.
Megszületett az egó és sajnos meg is erősödött. Amíg nem tudunk tudatossá válni és nem tanulunk meg összefogni , addig csak szenvedünk és keressük a várva várt boldogságot...