Egész életünkben próbálunk energiához jutni, holott itt van körülöttünk.
Képesek vagyunk adni és kapni szeretet formájában, képesek vagyunk befogadni
a teremtő energiát Istentől. Mégis egész életünkben szenvedünk az elszigeteltségtől, a magánytól és a szeretethiánytól.

A mai ember generál magának különböző személyiségeket, tesztelve másokon, hogy melyik az a személyiségtípus amelyik a legmegnyerőbb, legvonzóbb, leginkább keresett. Ha felmentek társkereső oldalakra vagy chat-oldalakra, ott nagyon kevés olyan embert találtok, aki önmaga lenne.
Nyilván nagyon nehéz feldolgozni a gyerekkori traumákat, amik akkor abban a korban érnek, amikor a legfontosabb dolog lenne hogy szeretetet kapjunk.

A szülők sokszor türelmetlenek, elfoglaltak és küzdenek a megélhetésért, így a gyerekkor is magányossá , elszigeteltté és szeretetnélkülivé válik.
Ha pedig nincs meg a pozitív minta, akkor a gyermek felnőve keresi önmagát, a helyét a világban, de többnyire nem találja.
Elkezd keresni magában olyan tulajdonságokat, amik miatt az élete rossz, elkezd olyan személyeket keresni akiket megvádolhat emiatt. Elfordul Istentől  az emberektől. Keserű lesz és még magányosabb.
Még jó hogy vannak számítógépek. Az ilyen ember elkezd tehát generálni magának más, szerethetőbb személyiségeket és talál is, hiszen nagyon sok forum van igény szerint.
A társkeresőn kiteszi valaki más képét és addig csiszolgatja a képet amit kiválasztott maga helyett amíg a legtöbb és legjobb visszajelzést nem kapja az emberektől.
Aztán fellép olyan oldalakra, ahol szakértőket keresnek. Ez is egy jó bulinak tűnik és hálás is a dolog.
Most végre az lehet, aki csak szeretne lenni. Bármilyen szakértő lehet és még tisztelni is fogják érte, hiszen segíthet, oszthatja az észt. Mit gondoltok miért van ennyi mester és tanító a mai világban ?? Pontosan emiatt. Ha valaki mester vagy tanító vagy batman, vagy superman, akkor megkapja a látszólag hiányzó elismerést, ami hiányzik az életéből

De ez egy csapda, mindig az próbál ilyen módon segíteni másokon, aki önmagán képtelen.
Sajnos az ilyen út még magányosabbá teszi ezeket az embereket, hiszen hazudnak maguknak, hazudnak a világnak.

A fejlődés pedig gyakorlatilag átmegy negatív irányba. A sors nézi az ilyen embereket egy ideig, majd meg is kapják a megérdemelt tanulófolyamatokat vagy ebben, vagy egy következő életben.
Ezek a generált személyiségek olyan kártékonyak, mint a kábítószer vagy az alkohol.
Nem tudnak az ilyen emberek megszabadulni attól a képtől, amit kialakítottak maguknak. A probléma az, hogy kettős életet kell élniük, hiszen amikor dolgoznak vagy kommunikálnak másokkal, akkor marad az eredeti, számukra visszataszító személyiség, majd este, vagy amikor otthon vannak számítógép előtt, akkor jön a másik,a kitalált személyiség.

Miért nem merünk szembenézni a tanulásunkkal ?? Félünk tőle ??
Igen, pontosan erről van szó. Mivel generáltunk magunknak egy személyiséget, egy álomvilágban élünk és félünk, hogy ha felébredünk az fájdalmas lesz. De nem ezért születtünk, ha nem tanulunk semmit, csak elálmodozzuk az időt becsapva mindenkit, akkor az egész életünk felesleges és értelmetlen.
Ha megismernénk a korlátainkat ,a lehetőségeinket, akkor minden megváltozna, hiszen az ember csak az ismeretlentől fél, és amikor végre pontosan tudjuk hol van az a bizonyos korlát, csak egyszerűen meghúzzuk a vonalat és mindig egy kicsit továbblépve fejlődhetünk.
Ez viszont egy kitalált személyiség esetén nem lehetséges és mindig menekülés a vége.
Milyen egyszerű lenne pedig -befogadni a szeretetet, -megnyitni önmagunkat az égi energiák felé,
-feltöltődve pedig csak sugározni kifelé a többi ember felé.
Miért választjuk mindig a bonyolultabb utat ?? Csak a félelem gátol bennünket, hogy végre élni kezdjünk. Amikor szerepet játszunk, hazudunk a világnak és elbújunk, hatalmas energiákat vesztegetünk el. Nem lenne egyszerűbb felvállalni önmagunkat ??
Ehhez pedig csak tudatosság kell, semmi más, mennyivel egyszerűbb lenne a sok görcsölés , hazugság, menekülés, színházasdi helyett.