Az egyetlen és legnagyobb feladatunk ebben és a többi életben is hogy megtaláljuk a középutat.
Ehhez pedig meg kell ismernünk a végleteket. A pozitív véglet, legalábbis ami számunkra örömteli és
szerencsés az csak az igazság egyik oldala. Ahhoz hogy megtaláljuk önmagunkat, felfedezzük a dolgok igazi természetét, meg kell ismernünk a dolgok számunkra negatív vetületét is.

Amikor a sors kapcsolatokat alakít ki, mellénk tesz szülőt, társat, főnököt, egyéb, akár csak percekig tartó kapcsolatokat, pontosan kiválasztja a nekünk megfelelő másik végletben levő embert, akitől kölcsönösen tanulhatunk.

Mit jelent ez ?

Egyszerűen ha pl. szűkmarkú és fösvény vagy kapsz egy olyan társat aki szereti vagy szeretné szórni a pénzt. Így mindkettőtök tanul a másiktól.
Vagy pl. ha valaki vallásos vagy ezoterikus életet él legtöbbször kap maga mellé egy olyan társat aki
az ellenkező végletet képviseli, akár szűlőt akár főnököt, akár barátot.

Ez nem csak azt a célt szolgálja hogy felfedezzük a másik ember által a középutat, hanem még egy fontos dolog megvalósul általa az emberi természetből adódóan.
Amikor sok időnk, sok pénzünk van,  amikor valamiből több van, nem számít, nem értékeljük igazán.
De amikor valamiből nincs akkor tanuljuk meg megbecsülni valóban a dolgokat.
Így amikor valaki le akar téríteni egy útról, vagy egyszerűen csak el akarja vonni az időnket egy másfajta dologgal, cselekedettel sokkal inkább vágyunk rá hogy csak azért is folytassuk.
És ez az egónak az igazi szerepe, amikor a személyiségünket szolgálja. 

Aki vallásos, ezoterikus úton jár, szeretné megtalálni Istent, megpróbál nagy léptekkel haladni, hogy
elmondhassa ő már mindent tud a világról.
Hát ez nem így megy. Ezzel becsapjuk magunkat és másokat is, de az angyalokat és Istent nem tudjuk.
Pontosan az útkeresők azok, akik a negatív végleteket nem akarják elfogadni, siettetni akarják a fejlődést, de
minden lépcsőfokot végig kell járnunk, nem lehet kettesével vagy több lépcsőfok kihagyásával haladni.
Ha megtagadjuk azt ami bennünk negatív, legalábbis azt gondoljuk tévesen hogy az, akkor a fejlődési lehetőséget tagadjuk meg magunkban.

Ha megnézzük a két végletet, mindig a pozitív, kellemes végeletet élő vagy megélt ember szenved.
Miért ? Mert egy olyan ember, aki gonosz a szemünkben (valójában csak tanuló mint mi)
annyira alacsony szinten van, hogy csak él és teszi a dolgát, tanul. Ezzel gyorsabban is fejlődik.
A másik véglet, az ezoterikus, az útkereső, a vallásos pedig, mivel megismerte a dolgok pozotív oldalát
- ami lássuk be kellemesebb és nyugodtabb - , ha még nem ismerte meg a negatívot, akkor fog kapni egy másik végletből származó embert, hogy általa tanuljon,
csak hogy vegye már észre: nem azért születtünk, hogy nagy boldogságban éljünk (ahogyan tévesen sokan hiszik), hanem azért hogy tanuljunk, hogy tapasztaljunk.

Így gyakran az alacsony szinten levő ember gyorsabban és tartósabban fejlődik mint az, akit elnyomnak a szülők, a társadalom az egyház stb

Ne nyomjuk el magunkban ami számunkra negatív.

Azzal hogy elnyomjuk csak becsapjuk a világot és önmagunkat és csak szenvedést okoz, nem beszélve az elpazarolt időről és lehetőségről...