Új bejegyzés Frissítés

2010.02.22. 11:51 tundertimi

egy gyönyörű dal a halas témához....imádom a halakat annyira gyönyörűek...   http://www.last.fm/music/Aonua/_/Matauranga+-+Under+The+Sea (és most már ígérem csendben leszek, legalábbis megpróbálom  )

2010.02.22. 10:52 tundertimi

Hali ! ma még nem nagyon kérdeztem semmit:   Szerintetek tudnak-e segíteni az Angyalok abban,és ha igen, hogyan, hogy a döntéseim következményeit előre megmutassák? Tehát nem azt megmondani mit tegyek, a döntés az enyém maradna, csak azt, hogy ha így vagy úgy döntök mi a lehetséges kimenetel.   (Ugyanis tartozom egy vallomással: ez az évem úgy kezdődött, hogy a Sors kirángatta a szőnyeget alólam, elvesztettem az egyensúlyom, és   azóta is zizegek...és hiába ez a hatalmas szabadságérzés, mert nincs meg a megfelelő irány... Egyelőre még foglalkozni is képtelen vagyok a problémámmal, halogatok és minden egyebet kitalálok ( mint a mellékelt ábra és beírásaim tanúsíthatják) csak ne kelljen ezen gondolkozni...egyszerűen döntésképtelen vagyok...közben meg tudom: akkor fogok  végre megnyugodni ha döntök: vagy lépek, vagy elfogadom a bonyolult helyzetemet és keresem a "fehérfogú lovat" benne...)   Egyáltalán kell-e dönteni, kitalálni mi és hogy legyen, vagy elég imádkozni egy olyan megoldásért ami minden érintett javára szolgál?   ez nem költői kérdés, nagy segítségemre lenne a Ti véleményetek köszönöm

2010.02.22. 10:05 ruphor

Kedves Timi, Mindannyian halak vagyunk egy nagy akváriumban, nem hiszem hogy ez annyira sértő . Azt már ezek után nem is merem részletezni hogy a halaknak is vannak alfajai :) Pl ki a békés ponty a sovány keszeg vagy a lesőharcsa, vagy esetlehg a cápa :) Máris megtelne az akvárium egyéniségekkel, személyiséggel és egóval :) Na de ez csak vicc volt Örülök hogy az embereket valami írásra késztette. Sőt nem csak örülök , köszönöm. Szeretettel :  András

2010.02.22. 09:55 Ficánka

Sziasztok Halacskák! Kedves Timi, ne kérj már mindenért elnézést, megbocsájtjuk, hogy vagy. Különben is halnak lenni jó, az akvarista vér profi. Egyébként Én így szeretek: Figyelek, ráhangolódok,\\\" ráérzek\\\", ha magához enged kicsit felfedezem őt,, de mindig visszajövök.Ha szerencsém van Ő is kíváncsi az én világomra,de nem felejti Itt magát. Itt a szeretet már kölcsönös. Na csobbanok tovább... Ficánka

2010.02.22. 08:36 ruphor

Kedves T.(Én) Az áldozathozatal mindig egyéni dolog, csak rajtad múlik hogy hol van a határ. Ezt senki nem mondhatja meg neked, hiszen ez egy egyéni tanulás része. Függ természetesen helyzetektől és függ az egyéniségtől is. Ha egy adott helyzetben tudsz dönteni akkor az áldozathozatal teljes mértékben rajtad múlik. A lényeg hogy ha áldozatot hozol akkor soha ne mások késztetésére, rábeszélésére tedd hanem a lelkiismereted és szíved szavára. természetesen így is dönthetünk rosszul, de ez nem gond , hiszen a hibáink is a tanulás része (ha már nem vagyunk tanulók akkor viszont már igen :) ) Az alázat azt jelenti hogy tudatosan látod egy szituációban melyikőtök milyen mértékben hibás. Ha te vagy a hibás bocsánatot kérsz, ha nem tizstázott, kommunikálni próbálsz, de ha a másik a hibás akkor is megpróbálod felajánlani a kommunikáció lehetőségét . Megpróbálod megérteni önmagad , a másik embert és a szituációt . Ha pedig valaki bánt , gonosz veled, ha  megteheted kommunikálsz vele, elmondva hogy ez neked nem jó és amennyire lehet próbálod tisztázni vele a dolgot.. És itt a határ pontosan ha nem lehet akkor rajtad már semmi nem múlik, de mág így sem vagy köteles senki kedvéért mártírrá válni. Te megpróbáltad és ha lehet magára hagyod az illetőt, akit a sors úgyis meg fogja tanítani amire kell.  A lényeg mindig, mindenben a középutat kell megtalálni, hiszen te is fontos vagy ésa a másik ember is. Amikor már megértjük és felismerjük hogy önmagunkat és a másik embert mikor mi motivál, akkor már gyakorlatilag megtaláltuk a középutat. Addig marad a kommunikáció, a türelem, az alázat addig a pontig amíg mi sem sérülünk, ha igen akkor tovább kell menni, ha pedig nem lehet tovább menni , akkor sajnos az alázat tanulása karmikus ha tetszik ha nem, el kell fogadni mint egy kötelező kihívást...  Szeretettel : András  Sziasztok! Elősször is arra reagálnék hogy én  miért vagyok passzív.Volt egy vélemény nyilvánításom,ami sajnos rosszul sült el.Ezért mostanában már nagyon óvatos vagyok,nem szeretnék senkit megbántani..főleg olyan embert nem akit kedvelek,és akinek sokat köszönhetek.Így inkább kérdezek."De a szeretet érdekében áldozatot is kell hozni néha."Valóban igy van.Mégis hol van az a bizonyos határ amikor áldozatot hozok a szeretetért vagy feláldozom magam érte?Hogyan vegyem észre a különbséget?A másik dolog amin sokat gondolkozom az alázat.Itt is hol a határ a alázat és a megalázkodás között?Amikor én még úgyérzem hogy alázattal fordulok az emberek felé,de ez már mások szemében megalázkodás.Igen tudom mindenki más szemszögből nézi,másként látja..András ha megkérlek bővebben kifejtenéd nekem mit is jelent szerinted az alázat?Talán buta kérdéseket tettem fel,kérlek titeket nézzétek el nekem..hisz én is csak egy tanuló vagyok..aki még nagyon-nagyon az út elején jár. További szép napot Nektek!

2010.02.22. 08:15 tundertimi

Sziasztok, jó reggelt! Csak elnézést szeretnék kérni mindenkitől, hogy az András ártatlan akváriumos hasonlatából kiindulva, simán "lehalaztam" mindenkit. (ez nem szeretet, ha elvárásaim vannak, és bántani sértegetni sincs jogom...) És még csak nem is volt poénos, úgyhogy sajnálom. (néha megfeledkezem róla, hogy nem én vagyok Némó a kis bohóchal) Köszönöm, hogy itt lehetek, mindig úgy érzem kicsit jobb, kicsit több leszek miután itt időzöm...azért meg külön hálás vagyok, ha nem visszhangzanak a szavaim.

2010.02.21. 22:16 minimano

@tundertimi A kérdésedre válaszolva, mint hal:))) Először is, bár nem írtad, de gondolom elsősorban a párkapcsolati szeretetről kérdeztél. Mármint hogy ki hogyan szeret... (helyzetemből adódóan tudok még írni az anyai, a gyermeki és a baráti szeretetről is) Úgyhogy erre válaszolok. Alapvetően a létrejött kapcsolatban lévő szeretetre térnék ki, mert úgyis az érdekel téged:)) Ez valami "női" dolog lehet, de én is úgy szeretek, hogy egy kapcsolatban "rázúdítok" mindent a kedvesre, és erről nem is tudtam leszokni, hiába futottak sokan el előle... (mert fojtó voltam nagy lelkesedésemben, vagy mert volt akinek megszokottá vált, vagy mert túl sok felelősséget kellett volna vállalnia, vagy egyszerűen csak jött egy másik lány a meghódíthatóságával... a sor változatos)... emellett szükségem van az állandó megerősítésre, érzelemkimutatásra, a "fontos-vagyok--neki" érzés biztonságára. És tudom, hogy a  szeretet egy energia, de tartom a véleményem, hogy azért van bőrünk, hogy érezzük a simogatást, és az ölelést, és azért kaptunk (többek között) ajkakat, hogy azokkal csókoljunk:), és mint ruphor írta, még senki nem halt bele egy kis figyelmességbe vagy kedves szóba.... Szóval mondhatjuk, hogy a gyerekkorban ragadtam én is:)  @ruphor A passzivitásra én is reagálnék:) Szívesen olvasom a beszélgetéseteket tundertimivel, mert jókat írsz, mint mindig (ő meg jókat kérdez!), de valahogy olyan "magánbeszélgetés" jellege volt, és nem nagyon akartam megzavarni a gondolatmeneteteket. Szóval a számlálón, Timin és Én-en kívül itt van még egy visszajelzés:) Úszkálok tovább:))) Szeretettel M.M.

2010.02.21. 16:09 tundertimi

"Miből látni hogy sötét van? Mi mutatja a sötétséget egy szobában? A lámpa ha nem ég. A lámpa felelős. Ezért gyújtsd az embereket, és ne búsulj a sötétségen! Ez a te törvényed." (beszélgetés az angyallal 138 old) ez áll egy kis angyalkártyán, amit néhány éve egy bioboltban kaptam, és azóta is mindig magammal hordom...valamiért fontos nekem...  egy kis angyali zenét erre az Angyalos oldalra: http://www.youtube.com/watch?v=OeNrtUGiTt8

2010.02.21. 14:59 Én..

Sziasztok! Elősször is arra reagálnék hogy én  miért vagyok passzív.Volt egy vélemény nyilvánításom,ami sajnos rosszul sült el.Ezért mostanában már nagyon óvatos vagyok,nem szeretnék senkit megbántani..főleg olyan embert nem akit kedvelek,és akinek sokat köszönhetek.Így inkább kérdezek."De a szeretet érdekében áldozatot is kell hozni néha."Valóban igy van.Mégis hol van az a bizonyos határ amikor áldozatot hozok a szeretetért vagy feláldozom magam érte?Hogyan vegyem észre a különbséget?A másik dolog amin sokat gondolkozom az alázat.Itt is hol a határ a alázat és a megalázkodás között?Amikor én még úgyérzem hogy alázattal fordulok az emberek felé,de ez már mások szemében megalázkodás.Igen tudom mindenki más szemszögből nézi,másként látja..András ha megkérlek bővebben kifejtenéd nekem mit is jelent szerinted az alázat?Talán buta kérdéseket tettem fel,kérlek titeket nézzétek el nekem..hisz én is csak egy tanuló vagyok..aki még nagyon-nagyon az út elején jár. További szép napot Nektek!     2010.02.21 09:16 ruphor „Kedves Timi, Nincs veled gond, ne aggódj, mindannyian tanulók vagyunk, te sem vagy kivétel :)  A gond ott kezdődik ha valaki még arra sem hajlandó hogy elfogadja a tanulását . Sajnos nagyon sok ilyen ember van, pár ilyen ember mellé odasodort az élet hogy segítsek neki.  Kiváncsi lennék mit kezdenétek egy olyen emberrel aki szeretetre bosszúval válaszol , aki ha hibázik arra sem képes hogy kimondja bocsánat, akit a féltékenység és a gyűlölet vezet. Az ilyen ember láttán mindig összeszorul a szívem, mert az ilyen ember nem képes szeretni, kihűlt a szive és sajnos nem is hajlandó elindulni az úton. A sors először csak finoman figyelmeztet majd egyre durvábban , beszűkítve az ilyen ember útját, majd jön a legrosszabb. Az fáj hogy az ilyen embereken nem lehet segíteni, hiszen büszke arra hogy elfogadja.  Ha pedig valaki arra sem képes hogy megtanuljon egy kedves szót kimondani ami a másik embernek jó és örömet okoz, akkor sajnos még csak az útjára sem lépett a szeretetnek. A szeretet nem tűri a büszkeséget, a merevséget, a gyűlöletet. Az alappillérei, az alázat, a kommunikáció, a figyelem önmmagunkra és a másokra. De én hiszek abban hogy mindenki eljut a szeretet magas szintjére , valakit mindig küld a sors aki valamilyen eszközzel hatni tud  az ilyen emberre is. Sajnos a mai világban inkább a távolodás jellemző, hiszen sok olyan tényező van ami az emberekt eltávolítja egymástól. Pl a pénz. Mindenki vágyik a szeretre, de nagyon sokan képtelenek tenni érte, csak elvárásaik vannak . De a szeretet érdekében áldozatot is kell hozni néha. Ha csak kesergünk, elvárjuk hogy mások szeressenek, de a kisujjunkat sem mozdítjuk azért hogy egy kedves szóval , gesztussal vagy figyelmességgel kifejezzünk valamit akkor a szeretet csak egy vágy marad ami lassan átalakul gyűlöletté, keserűséggé és magánnyá...  Csodálom az igyekezetetedet, és a kitartásodat. Az ismerőseim, a hozzám közel állok is passzívak, ez azért sokszor elkeserít, de két visszajelzést azért kapok, az egyik az te vagy, a másik a számláló :)  ”

2010.02.21. 11:52 K

Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. Az álmoknak is van színe? Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. Milyen színű az öröm? Fényes, kis barátom. És a magány? A magány az ibolya színét viseli. Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. Na és a szerelem? A szerelem színe a telihold. Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

2010.02.21. 09:16 ruphor

Kedves Timi, Nincs veled gond, ne aggódj, mindannyian tanulók vagyunk, te sem vagy kivétel :)  A gond ott kezdődik ha valaki még arra sem hajlandó hogy elfogadja a tanulását . Sajnos nagyon sok ilyen ember van, pár ilyen ember mellé odasodort az élet hogy segítsek neki.  Kiváncsi lennék mit kezdenétek egy olyen emberrel aki szeretetre bosszúval válaszol , aki ha hibázik arra sem képes hogy kimondja bocsánat, akit a féltékenység és a gyűlölet vezet. Az ilyen ember láttán mindig összeszorul a szívem, mert az ilyen ember nem képes szeretni, kihűlt a szive és sajnos nem is hajlandó elindulni az úton. A sors először csak finoman figyelmeztet majd egyre durvábban , beszűkítve az ilyen ember útját, majd jön a legrosszabb. Az fáj hogy az ilyen embereken nem lehet segíteni, hiszen büszke arra hogy elfogadja.  Ha pedig valaki arra sem képes hogy megtanuljon egy kedves szót kimondani ami a másik embernek jó és örömet okoz, akkor sajnos még csak az útjára sem lépett a szeretetnek. A szeretet nem tűri a büszkeséget, a merevséget, a gyűlöletet. Az alappillérei, az alázat, a kommunikáció, a figyelem önmmagunkra és a másokra. De én hiszek abban hogy mindenki eljut a szeretet magas szintjére , valakit mindig küld a sors aki valamilyen eszközzel hatni tud  az ilyen emberre is. Sajnos a mai világban inkább a távolodás jellemző, hiszen sok olyan tényező van ami az emberekt eltávolítja egymástól. Pl a pénz. Mindenki vágyik a szeretre, de nagyon sokan képtelenek tenni érte, csak elvárásaik vannak . De a szeretet érdekében áldozatot is kell hozni néha. Ha csak kesergünk, elvárjuk hogy mások szeressenek, de a kisujjunkat sem mozdítjuk azért hogy egy kedves szóval , gesztussal vagy figyelmességgel kifejezzünk valamit akkor a szeretet csak egy vágy marad ami lassan átalakul gyűlöletté, keserűséggé és magánnyá...  Csodálom az igyekezetetedet, és a kitartásodat. Az ismerőseim, a hozzám közel állok is passzívak, ez azért sokszor elkeserít, de két visszajelzést azért kapok, az egyik az te vagy, a másik a számláló :)

2010.02.20. 10:29 tundertimi

Igen András, sok mindent mondtál, és mindig igazad is van... Tényleg még csak tanulok, elfogadni, elengedni, megbocsátani, szeretni (vajon, azt hogy kell jól), kevesebbet beszélni és okoskodni stb. Megtarthatnám magamnak a végetnemérő okoskodásaimat, vagy folytathatnánk magán levelezés is, de úgy gondolom, hogy a válaszaidban más is találhat fontos információt, ha elolvassa. Úgyhogy nem egészen fölösleges. Egyszer csak bátorságra kapnak a többiek is és feltesznek egy érdekes kérdést.(vagy itt rajtam kívül, már mindenki mindent tud?) gyanítom, hogy az akváriumos hasonlatod a hibás, hiszen a halak itt vannak,élnek csak némák... amiről te írsz"A szeretet egy érzés egy energia, amit igazából meg kell élni , meg kell tanulni. Nincs többféle szeretet csak többféle út van hozzá hogy az ember megtanulja." , az már a nagybetűs SZERETET, aminek ugye nincs is tárgya. És amiről mi egyáltalán beszélhetünk: embertársi szeretet, gyermek-szülő, testvéri, kedves iránti szeretet, az meg csak a szeretet megtanulásához vezető út? Én még ezt sem csinálom jól! Én anyáskodva "szeretek" és ettől szinte mindenki menekül mert fojtogató (de már tudatosítottam!); engem viszont úgy kell szeretni mint egy kisgyermeket, sok türelemmel és folyamatosan biztosítva a szükséges figyelemről... szóval még a közelében sem járok... Ti hogyan szerettek, mit jelent nektek szeretni, vagy szeretve lenni? ( ha most lehetne egy kívánságom, azt szeretném, hogy a halak beszéljenek, ne csak némám tátogjanak...)

2010.02.20. 09:35 ruphor

Köszi a videókat, nagyon szépek... Látod mondtam neked valamit a passzivitásról :) Szeretettel

2010.02.20. 09:34 ruphor

Kedves Timi, Sajnos amíg az emberek sokféleképpen értelmezik a szeretetet addig még csak tanulják :( A szeretet egy érzés egy energia, amit igazából meg kell élni , meg kell tanulni. Nincs többféle szeretet csak többféle út van hozzá hogy az ember megtanulja. Aki nem tud adni nyilván az önfeláldozást kell tanulnia, és az alázatot, az ilyen ember lehet áldozat és mártír, csak azért hogy megtanuljon adni, de ha ezt nem a tanulása miatt teszi, akkor már értelmetlen játék az egész. Ha pedig valaki elfogadni nem tud akkor a sors olyan helyzeteket teremt körülötte amivel rákényszeríti erre. Olyan az egész mint egy óriási sakktábla. Tehát a cél nem az önfeláldozás, se nem a mások kihasználása ez csak addig létezhet amíg valaki tanul és bevonz ellentétes energiákat. Ez a vonzás törvénye igazából. Ha  valaki feláldozza magát a gyerekéért valakiért és az a sorsa az a tanulása, akkor rendben van, de ha azért teszi mert nem képes elfogadni akkor sajnos nagyon rossz úton jár és sajnos a sors nagyon keményen vissza fogja terelgetni a helyes útra. Tehát az igazi szeretben nincs áldozat, vagy önfeláldozás stb, ezt azok terjesztik akik szeretnék ha valaki szolgálja őket, ha valakit kihasználhatnának. Hidd el ezek mindig tanítások és az önfeláldozó bevonz olyat aki ki is fogja használni. Nem az önfeláldozás a cél, hanem hogy megtaláld az adás és az elfogadás között a középutat. Ha valaki a gyerekéért áldoz, ez is lehet rossz, hiszen ha egy gyereknek mindent megadsz, vajon fogja értékelni ? Meg fogja tudni becsülni, megtanul örülni neki ?, Nem hiszem Az más dolog ha egy gyerek beteg . Tehát nagy különbség van a karmikus tanulás miatt felvállalt önfeláldozás és az efogadni képtelen ember önfeláldozása között. Aki eléri a tiszta szeretet állapotát az egyszerűen ad és elfogad. Nem kell kell látványos önygilkosságot elkövetnie hogy szeressék, nem kell ravasz másokra ható mondatokat kreálnia hogy kihasználjon másokat. Egyszerűen csak elfogad , és ad és kap. Amikor az ember tanul , agyonbonyolít mindent .Megmagyaráz interpretál dolgokat amitől azok elvesztik az eredeti jelentésüket. Majd amikor már megtanult valamit, már nem akar magyarázni és a dolgok egyszerűvé válnak. Olyan ez mint amikor valaki lélegzik, nem is tudsz róla mert csak van, de ha meg akarod figyelni , kezdetben állandóan meg akarod változtatni a rutmusát a hosszát stb, görcsölni kezdesz,de ahogy megtanultad és elfogadtad már boldoggá tesz hogy nem akarsz változtatni csak figyelsz és maga a passzív figyelem amiben nincs erőfeszítés  , adja a megtanult dolog mögött a boldogságot......

2010.02.20. 08:09 tundertimi

jó reggelt! csak beugrottam egy mosolyra... azt kívánom legyen csodálatos hétvégétek, és legyetek körbevéve szeretettel!   http://www.youtube.com/watch?v=y0WdhpAZDyE

2010.02.19. 20:41 tundertimi

Segítsenek az Angyalok megtisztítani az oldalt a negatív rezgésektől, a szíveket a jégpáncéltól, és tanítsanak meg szeretni...   http://www.youtube.com/watch?v=NFn_UCSeAXE

2010.02.19. 20:34 tundertimi

Kedves András! Sajnálom, hogy minden igyekezetem ellenére nem a megfelelő idézeteket találtam meg. Szerencséd, hogy nem rögtön jön rám a lincselhetnék, valahányszor melléfogok! Szerintem teljesen rendben van, ha másképp látjuk.( Veled nem is mernék vitázni!) De én, az egyébként ugyancsak Müller Péter szavait inkább úgy értelmezem, hogy amikor szeretsz valakit, a gyönyörű lelkét szereted, azt, ami a csomagolás mögött van, és akkor már teljesen mindegy, hogy fizikailag szép-e vagy csúnya, hogy hóbortos vagy megbízhatatlan, mert ezek a dolgok eltörpülnek...Pl. lehet szeretni a megszületendő gyermeket attól a perctől kezdve, hogy a pocakodba költözött, attól függetlenül milyen lesz, és mekkora pimasz kamasz lesz belőle...csak úgy...nem valamiért...feltételek és elvárások nélkül... (egyébként nem azt mondja Müller, hogy aki csúnya, büdös stb. azt nem szeretjük, csak valószínűleg más, előnyösebb vonásait vesszük észre, amit Te is mondasz: a fehér fogait...) Teljesen igazad van a középpont megtalálásával és a másik magunk mellé helyezésével is, de szerintem akad olyan példa is, amikor pl. egy szülő "feláldozza" a gyermekéért a boldogságát, kényelmét, egészségét...szeretetből miért másért... Szerintem sokféleképpen lehet szeretni, vagy nem? lehet  butaságokat is írok, de fogadjatok el,szeressetek a hibáimmal együtt

2010.02.19. 18:05 ruphor

A másik ember előtérbe helyezését sem osztom. Az én elméletem az hogy az ember találja meg mindenben a középpontot. Így az igazi szeretet is az adás és az elfogadás tökéletes keveréke és aránya. Nem kell senki előtérbe helyezni. Vagy csak úgy hogy a saját egyéniségünk ne sérüljön. Meg kell tanulni adni és kapni is. Sokan adnak-adnak erőn felül majd kiégnek és okolják Istent és mindenkit aki ezt tanította nekik. Mert aki szélsőséges mindig bevonza azt aki a másik végletet képviseli.Aki csak ad erőn felül aazt megtalálja az aki csak kihasznál erőn felül :) Ez a tanítás motorja és lényege. Meg kell tanulnunk elfogadni, mert akkor önmagunkat is szeretni fogjuk és nem kell senkit önmagunk fölé helyezni sem alá...hanem mellé Ez az igaz tanítása a szeretetnek . Remélem ezekért a szavakért nem fog meglincselni senki és nem haragszik meg Popper Péter sem

2010.02.19. 18:00 ruphor

Kedves Timi, Ez most nem igazán értettem. Szerintem az embert azért kell szeretni mert ember, van hibája és van erénye. Attól még hogy valaki gyenge lehet szeretni, Egy gyermeket sem azért szeretünk mert mögé képzeljük hogy erő és óriás hanem azért mert szüksége van a mi erőnkre , támogatásunkra. Ha valaki mögé többet képzelünk és azért szeretjük akkor becsapjuk magunkat és sajnos csalódhatunk. Képzeld csak el hogy ha én egy gyilkost azért szeretek mert ő jó és nem is gyilkos mert ezt képzelem mögé, akkor ha újból ől akkor szembesülnöm kell azzal hogy hibáztam és rosszul ítéltem. Én szerintem mindenkiben a jót és a szépek kell keresni, mert rossz mindenkiben van és nem a rosszat feljavítani.  Lehet hogy csak rosszul értelmeztem amit írtál bocsánat. A szeretet pont azért magas szint mert a valóságot fogadja el, akkor is ha az negatív . ha valaki gyenge vagy hibázik akkor azt kell látni hogy tanul és mi is voltunk vagy leszünk azon az állomáson és olyan döntés előtt ami előtt most ő téves irányba haladt. A döntés egyben a fejlődés tesztje. Ha valaki jól dönt akkor már megtanult valamit, ha nem akkor még tanulnia kell. De attól még szerethető ember. Nem kell senkit felnagyítani csak felkutatni azt ami jó benne és szép vagy ami a küzdelme és ami miatt ember az ember. Hibásan és betegen is Erre van egy szép hasonlat: amikor Jézus sétált a tanítványaival megláttak egy döglött lovat , amit leptek a legyek, Jézus csak annyit mondott : nézzétek milyen szép fehér a fogsora.... És ez pont azt jelenti hogy a durva a csúnya és negatív dolgok mögött mindig ott van a szép és a jó is. És azt kell észrevenni felkutatni, mert attól válik minden értékessé és szerethetővé, nem attól ha többet képzelünk mögé...

2010.02.19. 14:12 tundertimi

"A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van. " Popper Péter

[Későbbi] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]