Sok embertől hallom hogy egyszerűen nem talál magához való társat.

A kapcsolatokban is fellelhető a már említett kettősség, a férfi és a nő mint a yang és a yin a két ellentétes energia kivetülése.

A tisztán férfi energia számára fontos hogy adjon , vagyis a férfiak alaptermészete hogy a bennük felgyülemlett férfienergiát leadhassák :) (próbáltam szépen fogalmazni)

A nők számára pedig a befogadás a fontos, ez egy nő számára a biztonság elérését, a valakihez tartozás érzését jelenti, valamint az anyaságot.

Amíg a két energia végletekben van addig a férfi és a nő, heves szerelmet él át de ugyanolyan gyorsan szakítanak is. Ha mégis összetartja őket valami az egy gyerek, vagy az anyagiak, vagy pedig  a vallás

Meg kellene találni az egészséges középutat.

A probléma az hogy egy igazi férfit a lába köze vezet és csak akkor hajlandó szeretetet adni ha ennek érdekében muszáj, egy igazi nő pedig tudja magáról hogy ő milyen szép és nem is akar szeretetet adni hiszen látja hogy mindenki oda van érte. Igaz néha fellázad hogy a férfiak csak azt akarják és nem veszik észre a teste mögött rejtőző lelki szépséget.

Mindannyiunkat ugyanaz az energia motivál és ez a szeretet. Igaz mi férfiak hajlamosak vagyunk ezt eltitkolni mert aki kemény férfi és mindig ad az milyen nehezen látja be hogy kapni is jó, hiszen akkor kiederülne a gyengeség :)

Az egészséges kapcsolathoz tehát az kell hogy amikor a szerelem elmúlik, mert elmúlik mint minden, maradjon utána a szeretet. A férfiaknak nem kellene ezért szégyenkezni és meg kellen tanulnunk befogadni .

A nők pedig a befogadás mellett meg kell hogy tanuljanak adni. Így igaz a szerepek kicsit keverednének, de csak annyira hogy a két véglet közelít egymás felé és megtalálják a boldogságot.

Ez pedig nem más mint a szeretet adása és elfogadása.

Vállaljuk fel az embert magunkban, ehhez kell igazi bátorság és szeressük az embereket , önmagunkat a világot. Nem szégyen ha beismerjük gyengék vagyunk vagy ha hibázunk. 

Ha idáig eljutottunk, akkor még mindig van a kapcsolatnak egy másik buktatója.

Az ember a természetéből adódóan mindig arra vágyik ami éppen nincs. :)

Ha magányos , társra vágyik, ha pedig társa van akkor magányra vagy egy másik társra.

Ez pedig már az egó. Az egó birtokolni akar, de amint megszerezte a dolgot, máris újabb célpontot keres.

Tehát ha már tudunk szeretni és megtanulunk tudatosan élni, odafigyelve mindenre ami körülöttünk van , akkor mindig megtalálhatjuk mindenben a szépet és a jót, és az egó onnantól kezdve hiába igérget mert megtalálunk valami hatalmasat és csodálatosat.

Nem baj ha valami nem tökéletes, nem baj ha valami gyenge. Egy gyerek is gyenge , mégis ebben van az ereje. Szeretejük mert gyenge és mert önmagát adja. Nem alakoskodik , nem hord álarcot. Sok csínyt elkövet mégis szeretjük. Pont azért mert egyszerűen önmaga, a hibáival a gyengeségével.

Tehát a jó kapcsolat alapja, a szeretet és a tudatosság.

Nyílván vannak olyan napok amikor minden összejön és a társunknak is hasonló napja van. Ilyenkor az összezördülés sajnos elkerülhetetlen. De ezt is túléli a szeretet. Pont ez a szép az egészben hogy hibázunk és a hibáinkból tanulhatunk, persze csk akkor ha szeretjük önmagunkat és nem viselünk álarcot.